Szepesi Attila (1942)

3 kópé kalandjai földön, vízen és levegőben. Budapest, Noran, 2011. 190 p., 24 cm

Szepesi Attila meseregénye olyan korba repíti vissza olvasóit, amikor a hatalmas mocsaras lápvidék, Szernye még maga volt a nyugalom és az ott lakók örömére bőven ontotta a csíkhalat és a rákot. E csendes lápvidék lakója volt az öreg pákász, Pali Pál, aki az évek során barátságos, segítőkész természetével sok barátra tett szert az állatok és emberek körében. Egy napon a bajbajutottak hosszú sorában fölbukkant két legjobb barátja is, Fajankó, a szakadt, viharvert madárijesztő, és Ciprián, a szárnyas szerzetes, aki nevét onnan kapta, hogy a maga eszkábálta repülőn juttatta el gyógyító szereit a távoli tájak betegeihez. A barátok érkezésekor Pali Pál még nem sejtette, mi minden vár rájuk, és a Bórembukk Cirkusz Beregszászba jöttével mekkora baj szakad rájuk. Amikor ugyanis a cirkuszigazgató szemet vetett a pákász egyik nagy tisztelője, a városi erőművész és mutatványos, Kroton Fircák idomított kismackójára, Lépeskére és ellopta, a barátok fölkerekedtek és keresésére indultak. Kalandos utazásuk a felhők felett kezdődött, ám lezuhantak és rablók fogságába, később tömlöcbe kerültek. Egy kisegér segítségével kiszabadultak, és csak a félelmetes, sötét Ördöglyuk-barlangon keresztül menekülve sikerült újra napvilágra kerülniük, ám a Kutyák Országában hamarosan újra foglyok lettek. Végül tutajon hányódtak és hajótöröttként értek földet, de több napi keserves vándorlás után végre sikerült hazatérniük. A humort sem nélkülöző, kifogyhatatlan fantáziával szőtt mesetörténet a már olvasni tudó kisiskolásoknak ajánlható, nagyszerű szórakoztató olvasmány.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény