Benedek Elek (1859-1929)

Nagy mesekönyv. 1-5. köt. Budapest, Heted7világ, 2011. 297+297+298+296+302 p., ill., 30 cm (Heted7világ mesetár)

Az Athenaeum kiadásában 1922-ben megjelent Magyar mese- és mondavilág kötetei alapján készült Benedek Elek meséinek négykötetes összeállítása, amely igen tartalmas válogatást ad a magyar mesekincs javát reprezentáló művekből. A nagyalakú, magyar művészek színes rajzaival illusztrált kötetben a népmesék szinte valamennyi típusa képviselteti magát. Bőségesen akad példa eredetmondára (Vár és forrás), a magyar történelem kimagasló - különösen Mátyás, az igazságos király -alakja köré szőtt történetre (Mátyás király és az öreg szántóvető, Mátyás király juhásza). Van közöttük állatmese (A vén kutya); példázatos történet arról, hogy a pénz mit sem ér, ha nem kíséri Isten áldása; furfangos mese, amely arról szól, hogyan tanította móresre a szegény ember elkényeztetett lusta, vagy éppen túlságosan kíváncsi feleségét (Dolgozz macska, Mit beszéltek a szamarak?). Szép számmal akadnak átváltozásos, varázslatos mesék (A fazékfedő; A tizenhárom hattyú; Az őzike stb.) és olyanok is, amelyekben elmaradnak a csodás lények, de színre lép valamilyen csodás elem, amely segíti a mesehőst hőn vágyott célja elérésében (A rozmaringszál; Jégország királya stb.). A mesék világában járatos olvasó bizonyára ráismer a Grimm mesék vagy Az ezeregyéjszaka meséinek fordulataira A bujdosó macska, a Hamupipőke, A békakirály vagy A hétéves gyermek történeteiben, amelyeket az író a világirodalom mesekincséből fordított és dolgozott át. A mesegyűjtemény a már jól olvasó gyerekeknek, de a meséket szüleik felolvasásában hallgató kisebbeknek is élményt kínál.

A mű tartalmi jellemzője: népmesék, magyar népmesék, mondák, mesék