Mészöly Miklós (1921-2001)

Mesék. Pécs-Pozsony, Jelenkor-Kalligram, 1998. 355 p., ill., 21 cm

A Jelenkor és a Kalligram Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet - az életműsorozat részeként - Mészöly Miklós összegyűjtött meséit tartalmazza. A szerző bár fiatalon és egzisztenciális okokból, de lelkes bábszínházi dramaturgként írta első meséit, a szabad és játékos fantázia alkotói késztetésével később is örömmel, felszabadultan vette újra magára a meseírói szerepet. Nem egy ilyen jellegű kisprózáját elbeszélés-köteteibe is felvette, ezért találó az alcím: "Történetek - kicsiknek és nagyoknak". Prózai életművének szerves részeként e mesékben - nevezetes regény- és elbeszéléskönyveinél jóval korábban kezdve - az "arché" és "modernitás" egységesül. És még valami, amit ezek a szövegek megejtően mutatnak: a humornak, a bájnak, az egyszerűen szóló emberi kedvességnek az aurája, szelleme. Sok-sok bumfordiságnak, esendőségnek lehetünk tanúi - a népmesei alapszövedék csellel, leleménnyel felbontott, variált fabuláris változatainak, amelybe a szerző életrajzi elemeket, saját gyermekkorának emlékanyagát is finom érzékkel belelopja. A természetközelség, a madarak, az erdők, a kisfiúszemmel megpillantott természet élményei húzódnak meg finoman a szöveg hátterében, és ez az alapélménye ad lüktetést, lendületet a Mészöly-meséknek. A népmesei gyűjteményből ismerős helyzet alap-variációi, tovább-bontott kiinduló modellje adja a támpontot: a szegény ember ínséges sorsából kitörő, kalandra kész három gyermekével, a tündérország, a tündöklő királykisasszony szerelmi jutalmának elnyerése - az író nagyon tiszteletben tartja az "alapfabula" modelljét. Ám közben a kópéság, a játékosság, a furfangosság, a gyermekien abszurd észjárás és az elbeszélői menet viharos tempója szökkenti a képzeletet, s a nyelvezet rájátszik az aktuális szólásmódokra, de az ősi mesebeszéd fordulataira, verses szövegeire váltó szófűzésre is.

A mű tartalmi jellemzője: mesék