Jankovics Marcell (1941) - Mirtse Zsuzsa

Égforgató csodagyűrű. Budapest, Méry Ratio, 2004. 183 p., 30 cm

Egy napon küldött érkezik a Manóperenciás-tengeren is túlról, és az emberek/az írónő segítségét kéri országuk manó-királykisasszonyának megmentésére. A kis manólány ugyanis, akinek az volt a missziója, hogy boldoggá tegye, jókedvre derítse a Manóvilág lakóit, megbetegedett, elvesztette cselekvő kedvét, életerejét, és ettől az egész világmindenség bajba került. Az írónő szerint azonban egyedül a 999 esztendős varázsló segíthet a baján, mégpedig úgy, hogy az Égig érő fa tetején vándorolva átkel kilenc kapun és legyőzi a kilenc sárkányfejet: a kilencfejű, félelmetes sárkányt, aki benne él. A meseregény fejezetei az egyetemes és magyar népmesei hagyományokból építkezve, a klasszikus mesehősök és kellékek – manók, tündérek, királylányok és királyfiak, sárkányok - fölvonultatásával, a varázsló küzdelméről, a minden emberben megtalálható gyengeségek – a kételkedés, a félelem, a céltalanság, az önzés, a hiúság, a hazugság, a múló időtől való rettegés, a gőg, a sértődékenység – legyőzéséről számolnak be. Jelképesen az ember önmagára találását, a felnőtté válás útját elbeszélő varázslatos történetek mondanivalója Jankovics Marcell gazdag szín- és formavilágú illusztrációi kíséretében teljesedik ki. A kritikák egyöntetű véleménye szerint az Égforgató csodagyűrű „ma Magyarország talán legszebb könyve” – a gyerekek széles körében ajánlandó.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény, mesék