Csukás István (1936)

A téli tücsök meséi. Ill. Cakó Ferenc (1950) . 7. utánny. Szeged, Könyvmolyképző, 2017. 88 p., ill., 28 cm

A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt, de most a havas téli napokon a meleg kis szobában, egy zsályaillatú hátizsák zsebében csücsülve a régi élmények, a szép meleg nyári napok felidézésével telnek napjai. Az emlékeket az ablak előtt álló öreg írógép betűi hívják elő, amelyeket nem ismerve, a tücsök elkezd tűnődni, mire is emlékeztetik őt a jelek. Az A - a házra a szigeten, ahol rengeteg fű, fa egér, madár, nyúlcsalád, gyík, vadméh, szúnyog, lepke, szitakötő és tücsök között élete legboldogabb napjait töltötte. Az S- ről az a híres futóverseny jut eszébe, amelynek során a legkisebb ugrifüles csak úgy tudta legyőzni a siklót, hogy különleges cselhez folyamodott. Az I – a délceg hőscincérre, akinek makk esett a fejére, az E- a háromlábú, világgá menő kutyára, a T- a legöregebb tücsök kalapjára, az R –az álmatlanságban szenvedő öreg bagolyra és így tovább… Sokasodnak az írógépbe fűzött fehér papíron a jelek, míg végül a sorra leütött betűkből - a kis tücsök tudtán kívül - egy mondat áll össze: „A szigetre vágyom.” A gyerekirodalom egyik szép, lírai hangú darabja ez alkalommal jól olvasható, nagyméretű betűkkel, Cakó Ferenc kitűnő illusztrációi kíséretében került kiadásra.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény