Kiss Ottó (1963)

A nagypapa távcsöve. Ill. Paulovkin Boglárka (1973) . Budapest, Móra, 2009. 45 p., 20 cm

Két hétre érkeznek a távol élő, ritkán látott nagyszülők, de a gyerek „főhős” nem nagy lelkesedéssel fogadja a hírt : „Fogalmam sincs, / hogy mit lehet majd velük addig csinálni”. Az együtt töltött napok során kiderül, hogy Nagypapa nem ért a számítógéphez, hogy semmit se tud rendesen elmesélni, viszont nagyon nagy szíve van (Hat hal), és rendelkezik egy csodálatos távcsővel is, ami nemcsak közel hozza a tárgyakat, de belenézve közel kerül a múlt is (A nagypapa távcsöve). Nagymamával sem nehéz összebarátkoznia, hiszen nemcsak nagyon finoman tud főzni (Ma összebarátkoztunk), de legeslegnagyobb titkába, „hátrányába” is beavatja unokáját: „még mindig nagyon szereti a nagypapát” (Mindenkinek vannak hátrányai). A látogatás apró eseményeit felidézve, a közös horgászásra, kirándulásra, sétára, a vidámparki élményekre, a padlástéri kergetőzésre emlékezve a kezdeti idegenkedés szép lassan homályba merül, és végleg átadja helyét a felnőtteket és a gyerekeket összekötő őszinte szeretetnek. Kis Ottó újabb „szabadverses gyerekregénye„- Paulovkin Boglárka a versek belső világát híven tükröző remek illusztrációinak kíséretében – biztos sikerre számíthat a gyerekolvasók körében.

A mű tartalmi jellemzője: gyermekversek