Jansson, Tove (1914-2001)

Varázskalap a Múminvölgyben. Budapest, Móra, 2004. 146 p., ill., 19 cm

Az Andersen-díjas, Finnországban élő svéd írónő aprócska mesefiguráinak kalandjait több kötetben megörökítette az 1940-es években, azóta a több mint tucatnyi Múmin-történet kapott helyet a világ rangos meseirodalmában. A manónép erdők övezte birodalmában játszódó történet ezúttal a szorgos-dolgos, dalos kedvű Múminmamáról, a lelkiismeretes apáról és az élénk-vidám testvérekről, valamint a barátaikról szól. Múmin, Mafli és Kószlászbóklász napjai irigylésre méltóan telnek: lelóg tányérjukról a ribizlis palacsinta, a tenger hullámainak hátán bármikor hajókázhatnak, de várják őket a völgyet övező fenyveserdők is. A rengeteg titkokat és csodákat rejt; így például bármikor fölbukkanhat fekete párducán lovagolva Kacifánt, a Varázsló, az ágakon pedig tündérek ülnek. Egy napon Kacifánt – szórakozott lévén – egy hegycsúcson felejti bűvös erejű cilinderét. A csodakalapot megkaparintják a gyerekek, s e varázstárgy fenekestül felforgatja a család életét. Egyik varázslat követi a másikat, s nyomukban kalandok – tengeri kirándulás a titokzatos szigeten, találkozás a rejtélyes lényekkel, a hattiwattikkal – egész sora vár a csöppnyi lényekre. A kötetben az írónő költői hangulatú, jellegzetes rajzai keltik életre a szeretetre méltó meselényeket.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény