Csukás István (1936)

Süsüke, a sárkánygyerek. Ill. László Maya. 2. kiad. Szeged, Könyvmolyképző, 2015. 61 p., ill., 29 cm

Csukás István népszerű mesehőse, a híres egyfejű sárkány, Süsü házasságra adja a fejét. Sárkánylány szép és érző szívű, s tudja, hogy férje-ura jó királya, okos és bölcs fejedelme lesz Sárkányföldnek. A birodalom nem hasonlít az emberek világához; csupa szikla e föld, a fákon élettelen, zörgő levelek, de a legkülönösebb, hogy nincs Nap az égen, napsütés helyett csak valamiféle kékes fény dereng. A komor előjeleket egy időre azonban elfelejti mindenki; a királyi barlangból egy nap gyereksírás hallatszik, megszületett a trónörökös. Tiszta apja (vagyis egyfejű), s több csodás képesség birtokosa. Már az első nap beszél, és minden percben nő egy centit. Süsükét felfedező kedve elvezeti az öreg varázslóhoz, akitől megtudja, hogy azért alkonyult be Sárkányföld fölött, mert belopózott a szívekbe az irigység. A sárkányok - e "láthatatlan" alattvalók - visszahúzódva élnek a hegyek mélyén és egész nap morognak meg vicsorognak. A varázsló és a kis királyfi elindulnak tehát, hogy megtörjék a rontást és a szívekbe visszalopják a derűt. A mesét Füzesi Zsuzsa színes rajzai illusztrálják.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény