Kolozsvári Grandpierre Emil (1907-1992)

Örömalma. Magyar népmesék. Ill. Bartos Ildikó. Budapest, Auktor-Saxum, 1998. 78 p., ill., 29 cm

A magyar folklór kimeríthetetlen kincsesbánya az írók mesefeldolgozásai számára; a magyar népmesék életörömöt, bölcsességet sugárzó darabjaiból a gyerekek úgy tanulhatnak, hogy észre sem veszik a tanító célzatot, hiszen minden figyelmüket lekötik a népi hősök ugyancsak izgalmas próba­tételei. Képzeletben ott állnak most is az egyszeri szegény halászlegény oldalán, aki hiába lakik viskóban, mégis fölébreszti a földesúr szívében az irigységet, hiszen Halász­ Józsi fogja a legkövérebb halakat messze földön. Képzeletben elkísérik útjára az öreg király legkisebb fiát, Palkót, aki Tavasz országból hozza el beteg édesapja számára a gyógyulást jelentő örömalmát. Együtt örvendeznek a szegény mesteremberrel, aki parádés csizmáját egyenesen a királynak adhatja, és egy szakajtó arannyal távozik (Mátyás király és a varga). Izgatottan figyelik Medve Jankót, aki kötélen egyenesen az alvilágba ereszkedik, hogy kiszabadítsa a három elrabolt királykisasszonyt. Bepillantanak a nagyon is emberi tulajdonságokat mutató állatok világába (A róka meg a tüskésdisznó). Mulathatnak a csalimeséken (Farkastanya, Rest Miska). Különleges varázs árad Bartos Ildikó részben színes rajzaiból.

A mű tartalmi jellemzője: állatos mesék, magyar népmesék, csalimesék, mondák, mesék