Móra Ferenc (1879-1934)

Nagyapó állatai. Ill. Janiga József. Pozsony, Kalligram, 1994. 140 p., ill., 24 cm

A Móra állatmeséit egybegyűjtő válogatás két ciklussal (A kéményseprő zsiráfok, Nekopogi kovács) jelzi a műfaji megosztottságot: míg meséinek első csoportja a hagyományos népmeséhez áll közelebb, a másodikra inkább az anekdotikus, mondaszerű történetek a jellemzőek. Az első összeállítás valamennyi meséjének főszereplői maguk az állatok; bölcsek, ravaszak vagy fogyatékosságukban szánandók; a gyerekek kedvencei: a barnamedve (A kecskecsősz, A medve), a kakas, a csirke, a kutya (Talpas, Zörgő­ és Görgő), a sündisznó (Sündisznócska lovagol). Mosolyt előcsalogató, tréfás történeteik legtöbbje az ostobaságon túljáró furfangos ész - amely legtöbbször a kicsi, gyenge állat sajátja - diadalát hirdeti. A második ciklus darabjai az állatok és emberek (legtöbbször gyerekek) szeretetteljes kapcsolatáról mesélnek, és gyakran alapvető erköl­csi tanulságok hordozói: a becsület, az igazság győzelmének hirdetői (A gyön­gyösi tanítómester, János remete, A mindentudó, Az öt kép, Az agártanácsos stb.).A "mórai varázs" ebben az összeállításban is eleven erővel hat: a személyhez szóló elbeszélésmód, az írásaiból kiragyogó humánum, a finom líra és a mosolyt fakasztó humor­, az ember és a természet harmonikus együttéléséről szóló szeretetteljes vallomás.

A mű tartalmi jellemzője: állatos mesék, mesék