Döbrentey Ildikó (1946)

Égbőlpottyant új mesék. 5. kiad. Budapest, Cartaphilus - Ekhó, 2010. 113 p., ill., 30 cm

Döbrentey Ildikó harmincöt meséjét a kicsik és a nagyok is a ráismerés örömével hallgathatják, illetve olvashatják, hiszen A világjáró teknős, A négy törpe, a Kalaposmanó, A háromfejű sárkány és a többi mesefigura története a televízióból már ismert. S ha a meseszövegből nem is derül ki, milyenek voltaképpen A kamillatündérek, hogyan néz ki a lakótelepi manó, milyen színekkel gyönyörködtetett a hétdombi csodatévő szivárvány, a rajzok - melyeknek alkotói gyerekek, hiszen az ő rajzaik hívták életre a gyűjtemény történeteit - minden kérdést pontosan megválaszolnak. E mesék világa a létező világok egyik legjobbika, ahol minden elrendeződik, ahol csak ideig-óráig van helye a bánatnak, és gyógyír találtatik minden sebre. Azért bonyodalmak itt is adódnak, méghozzá szép számban: a feketevitorlás hajón élő három kalóz közül az egyik váratlanul abba akarja hagyni az óceán hajóinak békés fosztogatását (A kalózok kincse); a kék vizű Nikosz-tenger lakóján, a bálnacsemetén eluralkodik a falánkság (Bálnamese); szerelembe esik Pityóka, a varázsló; róka bukkan föl a Zsámbék melletti zsombékos réten, ahol a három nyuszi festett húsvéti tojásai száradnak. A kedves, szép mesék azt hirdetik, hogy a világban a legfőbb törvény a szeretet. A rajzok segítenek a szöveg megértésében.

A mű tartalmi jellemzője: mai mesék, mesék