Jász Attila (1966)

Angyalfogó . Ill. Kun Fruzsina. Kolozsvár, Koinónia, 2008. 48 p., ill., 24 cm

Különös verseskötetet vehet kezébe az olvasó, aki már a borítón „szereplő” három kis élőlény (csíkos bogár, szálon lógó pók, szárnyas kutya) rajza láttán érzékelheti, hogy a mesefigurák köré szőtt lírai darabok sem lesznek szokványosak. A gyermekeknek szóló verseket szívesen olvassák majd a gyermeklelkű felnőttek is, hiszen a címben szereplő angyalok vélhetően olyan felnőttek, akik gondolkodásukban időnként gyermekek tudtak maradni. A három ciklusba (Szelídállatságok, Felnőttségek, Álomfogók) rendezett versek a köznapi gyermekbeszédből épülnek fel, és ez biztosítja azt, hogy a saját világuk „beszédnyelvén” megszólaló lírai darabok eljussanak a kicsit szívéhez. A szöveg és a képek szinte elválaszthatatlanok egymástól, hiszen egyik erősíti a másikat, így válik ”kézzelfoghatóvá” a Barbie-csizmás égszínkékcinke, vagy Vadló Atkó, bolhás Bolha kutya, netán a vonatra szálló bogár. A fantázia határtalansága okán, ezekben a versekben szinte minden és mindenki főszereplővé válhat, és az olvasó akár kalandjaik részese lehet az általuk benépesített mesebirodalomban. A kötetzáró vers az Álomvigyázó foglalja össze leginkább az angyalok lényegi „szerepét”. („Valaki ül az ág hegyén/ fényesít holdat, csillagot, vigyáz rád míg alszol ott”). Jó szívvel ajánlható a nagycsoportos óvodásoknak és a kisiskolásoknak egyaránt.

A mű tartalmi jellemzője: állatos versek, verses mesék