Géczi Lajos (1926)

Ondava menti népmesék és mondák. Pozsony, Madách - Posonium, 1994. 325 p., 21 cm

Ondava, a Tisza egyik kicsiny kis mellékfolyója mentében található az a négy község - Kelet-Szlovákiában -, ahonnan mesemondóit válogatta a kötetbe foglalt történetek gyűjtője, szerkesztője, összeállítója. A négy község: Imreg, Szürnyeg, Garany és Hardicsa sajátos kis régiót alkot, meseviláguk tehát szerves egységet képvisel. Géczi Lajos annak a folklorisztikai iránynak a híve (és nagyja), amely a század elején keletkezett, és amely arra tört, hogy a mesélő személyéből kiindulva, a mesélőre koncentrálva adja közre a mesefolklór különböző korpuszait (Ortutay volt ennek egyik kezdeményezője hazánkban). A most megjelent kötet több mint negyven Ondava menti mesélő hitelesen, dialektológiailag is hitelesen lejegyzett meséjét kisebb részben meseszerű mondáját tartalmazza. A kötet mindenben megfelel a modern folklórtudomány követelményeinek: rövid, de nagyon pontos helyszínrajzot ad, jellemzi a meséket adó falvak és népük legfontosabb adatait, beszámol a lejegyzés-gyűjtés mikéntjéről, a mesék nyelvi sajátosságairól, típusairól; függelékként közli a mesék nemzetközi típusszámát, mellékel szójegyzéket, ad magyar-szlovák helynévszótárt stb. is. A kötet tehát kiemelkedő színvonalú, a szakma minden követelményének megfelelő folklór-kiadvány, ám jóval több is annál. Elsősorban mindenkinek való olvasmány, nagyszerű mesegyűjtemény. A nyelvjárási sajátosságok pontos leképezése nem akadálya a folyamatos olvasásnak, a mesék típusai (javarészt ún. tündérmesékről van szó) a legnépszerűbb olvasmányfélét képviselik. A mesélők nagyobbrészt a századdal egyidős vagy annál alig valamivel fiatalabb emberek, akiknek szájából hitelesen hangzanak az archaikusabb fordulatok is, de akik már nagyon közel állnak a mai, modern világhoz (nyelvileg is). A mesék tehát egyszerre képviselik az "igazi", klasszikus magyar népmesét, de az ahhoz való modernebb viszonyulást is.

A mű tartalmi jellemzője: népmesék, mondák, mesék