Kittenberger Kálmán (1881-1958)

A Kilimandzsárótól Nagymarosig. Ill. Rényi Krisztina. Budapest, Unikornis, 1997. 354 p., ill., 20 cm (Magyar ifjúsági remekírók)

Kittenberger Kálmán 1902-ben indult el első gyűjtőútjára a Nemzeti Múzeum megbízásából. Nagyon rövid megszakításokkal mintegy tizenhat évet töltött el azon a földrészen, amelynek állatvilágát ma is az ő gyűjtőszenvedélye jóvoltából ismerhetjük. Tudományos körökben Afrika-kutatóként emlékeznek róla, a nagyközönség azonban inkább népszerű, olvasmányos írásait - útirajzait, vadásztörténeteit - tartja számon, köztük ezt a kötetet, amely 1956-ban jelent meg először. Az Egyenlítő vidékére, a Kilimandzsáró őserdeibe és a környező sztyeppékre-szavannákra, Danakil-földre, majd a Viktória-Nyanza partvidékeire kalauzol, vissza-visszatérve a szülőhaza tájaira is. És amilyen sokszínű a világ, amelyet megidéz, olyan változatosak az írások is: novellák és lírai hangvételű történetek, anekdotázó beszámolók, finom humorral plasztikázott megfigyelések, izgalmas vadászkalandok és szemléletes leírások kapcsolódnak egymásba. A vadászkalandok és gyűjtőutak közben kitárul előttünk Afrika minden szépsége, a nyomorúságos falvak dolgos világa, a babonasággal rettegésben tartott emberek mindennapos drámája, a szokások és hagyományok, amelyeket híres varázslók tartanak életben, egy régi világ letűnt élete. A Kilimandzsárótól Nagymarosig című munkája irodalmi értékeket is felmutató mű. Nemcsak ismeretterjesztő és izgalmas beszámoló voltában kiemelkedő, de üzenetében is: a humánumra, az élet szeretetére és megbecsülésére irányítja a figyelmet.

A mű tartalmi jellemzője: regény, útleírás