Ende, Michael (1929-1995)

Momo. Ford. Kalász Márton. 14. kiad. Budapest, Móra, 2017. 233 p., 21 cm

A meseregény színhelye egy kisváros pereme, utcagyerekekkel, utcaseprővel, turistákat szédítő vagánnyal, kiskocsmával és egy, a semmiből ott termett kislánnyal, a címszereplő Momoval, aki mindenkit meghallgat. Nem ítélkezik, csak figyel, és ezzel visszaadja a felnőttek lelki békéjét, és felébreszti a gyerekek játékos képzeletét. Egy napon azonban megjelennek a városban a szürke urak, akik az emberek életidejében élősködnek. A város lakói észre sem veszik, hogy lelketlen, embertelen robotokká manipulálták őket, akik teszik a dolgukat, gazdagodnak, ám eközben még arra sincs idejük, hogy ennek értelmén elgondolkodjanak. Momo lassan elveszíti valamennyi barátját (ugyanis nincs idejük beszélgetni és játszani), de még így is útjában áll az időrablóknak, akik az életére törnek. Ekker jelenik meg a színen Hora mester, akitől az idő áramlik a világba, és akivel szövetkezve Momonak végül sikerül legyőznie a szürke urakat és végre megszabadíthatja barátait is az időtakarékosság gyilkos mániájától. Ende regénye, amelyben a tolerancia és a humanitás küzd a fanatizmussal és a zsarnoksággal - gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szívszorító olvasmánya lehet.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény