Hagerup, Klaus (1946)

Markus és Diana. A Szíriusz fénye. Ford. Tomán Mónika. Budapest, Napkút, 2006. 141 p., 21 cm

A kötet főszereplője Markus Simonsen, akinél gyávább kisfiút nehezen találni. Fél a sötétben, a pókoktól, a kutyáktól és az égvilágon szinte mindentől, amitől egyáltalán félni lehet. Ráadásul az osztályban ő a legkisebb, és a barna keretes, vastag lencséjű szemüvegével majdhogynem úgy néz ki, mint egy öregember. Előnytelen tulajdonságait csak rendkívüli fantáziája ellensúlyozza, amit Markus az autogramgyűjtésnél kamatoztat: olyan szívhez szóló történetek keretébe ágyazza kérését, hogy a hírességek közül senki se bírja megállni, hogy ne válaszoljon neki. Ez történik akkor is, amikor egy rosszul sikerült osztálykirándulás során – vigaszképpen – levelet ír a végeérhetetlen amerikai szappanopera hősnőjének, a norvég származású Diana Mortensennek. A bájos filmsztár nemcsak válaszol a fiútól kapott levelekre, de egy idő után személyes találkozóra is hívja a magát melegszívű, de rendkívül magányos milliomosként föltüntető „hódolóját”. Szorult helyzetében két megértő társ áll a fiú mellé: a régi jó barát, az osztály legokosabb fiújának elkönyvelt Sigmund, valamint a Markushoz hasonlóan rendkívül aggodalmas apa, Mons Simonsen. Markus mindent elkövet annak érdekében, hogy előnyös külsővel, gátlásosságát levetkőzve, igazi gentlemanként érkezzen a találkára, ennek ellenére mindhárman kínosabbnál kínosabb helyzetekbe kerülnek, míg végül belátja, a slamasztikából csak egyetlen kiút létezik: az őszinteség. Az elejétől a végéig fanyar humorral előadott történet kitűnő szórakozást ígér a tizenkét-tizenhárom éves korú gyerekeknek.

A mű tartalmi jellemzője: ifjúsági regény