Mikszáth Kálmán (1847-1910)

Magyar várak regéi. Ill. Kapolcsi Kovács Csaba. Budapest, Móra, 1994. 120 p., ill., 24 cm

A hajdani várak, a sokszor omladékaikban is impozáns erősségek mindig fölkeltették a fiatalok érdeklődését és fölgyújtották az írók képzeletét is. Mikszáth is megírta a múlt század utolsó éveiben a maga várhistória-gyűjteményét, mert kitűnő alkalmat látott egy-egy erőd vagy várkastély történetében arra, hogy meséljen a gyerekeknek a múltról, a magyar nép régi dicsőségéről, a vitézek hősiességéről, esetleg csalafintaságáról, emberi bűnökről és esendőségekről. Kötete elején ugyan azt írja: "Csapjuk el hát a történelmi adatok száraz könyvét, s kérdezzük meg a regétől. Annak szabad tudnia mindent." Valóban úgy tesz, mintha csöppet sem érdekelnék a történelmi tények, a folklór motívumai, a helytörténet tényei; bő mesélőkedve valósággal ontja az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket, miközben a maga epikus színező hajlamát sem fékezi. Mégis a figyelmes olvasó rendre találkozik a valós adatok fölhasználásával, egykori krónikák, szájhagyományozású regék, mondák és legendák állításaira való hivatkozásokkal. Mikszáth úgy mesél - a szónak legeredetibb értelmében -, hogy a fordulatos események mögött földereng a történeti hitel, és még inkább megérezhető a história levegője.

A mű tartalmi jellemzője: elbeszélések, történelmi elbeszélések, mondák, történelmi mondák