Balogh Béni (1922-2000)

Magyar királymondák. Budapest, Ciceró, 2007. 206 p., 24 cm (Sulikönyvtár)

Balogh Béni korábbi mondás könyveiből válogatva a honszerzéstől az I. világhábo­rúig, vagyis Árpád vezértől IV. Károlyig ad epikus-novellisztikus ízelítőket hazánk múltjából. A három forrásból - a történelemből, a néphagyományból és kivált az írói képzelőerőből - táplálkozó, majd' félszáz elbeszélés egy-egy jelentős magyar uralkodó - király, fejedelem, kormányzó - fontosnak ítélt vonásait idézi föl, mégpedig azzal a pedagógiai célzattal, hogy a történelemalakító személyiségek jellemnagyságáról, hazát szolgáló tudatosságáról, netán épp tájékozatlanságáról, megfontolatlanságáról meséljen a fiataloknak. Noha valamennyi kispróza voltaképp egy-egy jellemrajz, egy-egy jellemvonás kinagyítása, van közöttük földrajzi vonatkozású, névmagyarázó, helyi eredetmonda (A Ketel-patak helye, Tarcal nevéről, Veresmart, Nekézseny), akad közöttük történeti miliőjű életkép (István úr előtt, Ünnep Fehérváron, A jenői íjászverseny), romantikus "mese" (Miért sír Darnó király?, A csóri boszorkány, A királyné hintaja), és van novellává írt anekdota (A monoki bableves, Az utolsó Habsburg "jóslata").

A mű tartalmi jellemzője: elbeszélések, történelmi elbeszélések