Hegedüs Géza (1912-1999)

Géza fia, István. Budapest, Seneca, 1999. 131 p., 21 cm

Hegedüs Géza történelmi regényének kora, a 10. század vége valódi korforduló, amikor Magyarország népe válaszút előtt áll: választania kell pogányság és kereszténység között, a nomád kalandozó életforma és a letelepedett, dolgos élet között, és legfőképpen az ősi hagyományok és az európai mentalitás között, melyet egyfelől Koppány somogyi uralma, másfelől Géza fejedelem esztergomi udvara jelképez. A szerző történelmi regényében nem pusztán azt ábrázolja, miképp csap össze magyar földön a két világ, de arról is beszél: a feladatok súlya alatt miként érik uralkodóvá István. A feszes szerkezetű, viszonylag kevés szereplőt mozgató, néhány helyszínre és jelenetre koncentráló - csaknem minden epizódjában szimbolikus jelentésű - cselekményű regény fontos történelmi tanulságot fogalmaz meg - fiatalok számára: csak a nagy jellem, a maga sorsát népének, hazájának alárendelő személyiség lehet a történelem alakítója.

A mű tartalmi jellemzője: ifjúsági regény, történelmi regény