Kertész Erzsi (1975)

Dalia és Dália. Ill. Keszeg Ágnes. Szentendre, Cerkabella, 2014. 102 p., ill., 23 cm

Dália magányos várúrnő, aki epekedve várja, hogy végre megérkezzen a lovagja, akivel majd boldogan élhet, amíg meg nem hal. Erre készülve szorgalmasan olvasgatja a lovagregényeket és végzi a várúrnő-mimikai gyakorlatokat. Az érkező lovag azonban korántsem olyan, amilyen a mesékben szokott lenni. Példának okáért nem tudja, hogy a szépséges, ám kissé furcsa hajadon miért dobál ki az ablakból különféle hímzett rongyokat. Dália viszont tudja, manapság nincs olyan nagy választék lovagokból, hogy sokat válogathatna, ezért tesz egy próbát Daliával annak ellenére, hogy annak fogalma sincs, mihez kellene kezdenie az elejtett keszkenővel. A lovag viselkedése azonban továbbra sem felel meg a kisasszony kifinomult ízlésének, elvárásainak, sőt, hamarosan az is kiderül, hogy Dalia csupán azért jött, hogy kitűzze a vár tornyára gazdája, Talpig Tivadar, a szőke herceg hirdetményét, aki feleséget keres. Tivadar képe rögtön rabul ejti Dália szívét, aki el is megy az estélyre, hogy Tivadar őt válassza feleségül. Ám az estélyen feltűnik a gyönyörű, igencsak határozott Pupilla, a hárpia, aki elrabolja Daliát, sőt, Talpig Tivadarra is mély benyomást tesz… Keszeg Ágnes színes, művészi igényű illusztrációi kísérik a remek humorú, egy-két oldalas fejezetekből felépülő történetet, amely kellemes szórakozást ígér a kisebb és nagyobb lányoknak (sőt ironikus áthallásai okán még az anyukáknak is).

A mű tartalmi jellemzője: meseregény