Berg Judit (1974)

Lengemesék. 1. Tavasz a Nádtengeren. Ill. Timkó Bíbor. 2. kiad. Budapest, Sanoma, 2017. 78 p., ill., 24 cm

A Locsogó-tó partján hullámzó Nádtenger bátor védelmezői az emberi szemmel láthatatlan lengék. Ám az apró testű, zöld színű lények közül csak az válhat őrzővé, aki eléri a felnőtt kort, vagyis amikor zöld haja bebarnul. A lengegyerekek nagyon várják hajuk színének megváltozását, mert a felnőttség, a védelmezés bátor feladatának teljesítése mellett azt is jelenti, hogy felszabadulnak a tiltások alól: egyedül kievezhetnek a nyílt vízre, békaháton lovagolhatnak, fegyverük lesz, de főként saját nádirigójukon repülve, felülről vehetik szemügyre a nádast. A történet főszereplője, a nyughatatlan Füttyös Vilkó idő előtt bizonyítani akar, és ezzel veszélyes helyzetekbe sodorja magát. Viharsárkányt készít, hogy végre ő is repülhessen, valamint elköveti a felnőttek szemében a legnagyobb bűnt: csónakba ül, és egyedül kihajózik a tóra felderíteni a lengék legnagyobb ellenségének számító harácsok tanyáját. Bár a történet végére Vilkó haja még mindig zöld marad, így nem lehet őr, mégis be tudja bizonyítani rátermettségét. Leleményes ötletével, legújabb találmányával, a telepók-hálózat kiépítésével sikerül időben észrevenni és elhárítani a Nádtengert fenyegető veszedelmet, ami végül hőssé avatja a türelmetlen kis lengét.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény