Bosnyák Viktória (1966)

Tündérboszorkány. 7. kiad. Budapest, Kolibri, 2017. 150 p., 21 cm

A történet egy iskolai könyvtárban játszódik. Aranka néni, a könyvtárosnő folyamatosan azon kesereg, hogy egyetlen olvasója van csupán, Jóhegyi Laci. A Jóhegyi családnév németül Gutenberg, így aztán egyre biztosabbá válik, hogy Laci a könyvnyomtatás atyjának kései utóda. A kisfiú megtudja, hogy a könyvtáros néni egy igazi tündér, akin azért fog a gyorsan öregedés „átka”, mert kevés olvasója van szépen gyarapodó gyermekkönyvtárának. Laci ekkor vezetéknevéhez méltóan elhatározza, hogy felélénkíti az olvasási kedvet az iskolai diákjai között. Osztálytársai, Sári és Dóri segédletével létrehoz egy társaságot, amelynek tagja kizárólag az lehet, aki eljár a könyvtárba és kikölcsönöz legalább egy kötetet. Hála a gyerekek áldásos tevékenységének a könyvtárba beiratkozottak száma folyamatosan növekszik és ezzel egyenes arányban fiatalodik vissza Aranka néni. Ezt ugyan a konyhás kisegítőknek álcázott boszorkányok igyekeznek megakadályozni, de Laci barátaival együtt megakadályozza „bűnös” tevékenységüket. Így aztán minden és mindenki a helyére kerül a történet végére, Aranka néni megfiatalodik, Laci pedig az 501 elolvasott könyvvel megnyeri az „olvasottsági” versenyt. A remek humorral megírt regény minden kiskamasznak ajánlható.

A mű tartalmi jellemzője: mai meseregény, gyermekregény