Szijj Ferenc (1958)

Zöldség Anna és a beszélő póniló. Ill. Ménes Ágnes. Budapest, Pozsonyi Pagony, 2008. 114 p., ill., 22 cm

Zöldség Anna (teljes nevén Sárgarépa és Petrezselyem Anna) királykisasszony. Palotában lakik, hivatalos öltöztetője és saját szakácsa van (bár mindig csak tejbegrízt eszik), és ahogy az a vérbeli királykisasszonyokhoz illik, ért az állatok nyelvén. Mindjárt az első fejezetben kiderül, hogy minden vágya egy beszélő ló, amit hamarosan az ország egyik távoli városában, Körömhidán található lóboltban sikerül is megvásárolnia. Ettől kezdve a Milkó névre keresztelt póni elmaradhatatlan társa lesz jóban-rosszban, de udvartartása, kísérői körében rendre fölbukkannak egyéb extravagáns figurák is, mint pl. az úton-útfélen Petőfi Anyám tyúkját szavaló Brüsszeli Béka, a tejbegrízről a tejszínhabot rendre lenyaló főszakács, Haén Cica, vagy a színét meghazudtolóan jóságos Fekete Bárány. Bár Anna kalandjai a mesevilágot idézik (egyszer kívánságokat teljesítő szivárványvonaton utazik, máskor léghajón indul az amerikai varázsló fölkutatására, majd tevevasúton ered az „ördögi patkány” nyomába), egyes helyszínek és szereplők (élményparkok, áruházak, vasutasok, rendszergazdák stb.) nagyon is valós tereket idéznek, egy óvodás kislány hétköznapi elfoglaltságait, vágyait, örömeit jelenítik meg (Anna rajzol, spontán versikéket költ, állatokkal, növényekkel beszélget). Korábbi mesekönyvéhez hasonlóan – Ménes Ágnes nagyszerű rajzainak kíséretében – az író ez alkalommal is nem hibátlan, esendő, de szerethető alakokkal benépesített, abszurd, humoros helyzetekben, nyelvi játékokban bővelkedő mesekönyvvel ajándékozta meg a gyerekeket, amely méltán nyerte el 2008-ban Az Év Gyermekkönyve-díjat.

A mű tartalmi jellemzője: mai meseregény, meseregény