Szijj Ferenc (1958)

Szuromberek királyfi. Ill. Roskó Gábor. Pécs, Jelenkor, 2001. 290 p., 24 cm

Szijj Ferenc meseregénye a klasszikus tündérmesék szerkezetét követi. Sziromka Mária, a szépséges királylány Szörnyű Gáspár, Lidércország gonosz királyának fogságába kerül. Szuromberek királyfi, a főhős a megmentésére siet, és néhány aggódó alattvaló kíséretében, kisebb próbatételek után, különböző jótéteményekért kapott varázseszközök segítségével kiszabadítja a királylányt. Útjuk során színre lépnek a tündérmesék olyan jól ismert szereplői, mint óriások, manók, sárkányok, tündérek, történnek csodák is, ám ezentúl minden mesei elem, szereplő rendhagyó módon működik. A főhős például nem ismeri ugyan a félelmet, de műveletlen és írástudatlan, „különc” kísérői (egy kopasz nyakú tyúk, két káposzta, három növendékuborka, egy futórózsa, egy kertkapu és egy paradicsomkaró) pedig bosszantóan kicsinyesek, önzők, és nagyon gyávák, inkább hátráltatják a hőst terve sikeres végrehajtásában, mintsem segítenék. A varázseszközök szokatlanok és működőképességük is bizonytalan: vajon hogyan lehet varázslatra bírni egy fogpiszkálót, egy rozsdás gyűszűt és egy piszkos zsebkendőt? Ám a szerző fikciós és nyelvi játékai felülírják a hagyományos tündérmesék történései iránti elvárást, és azáltal, hogy valóban veszélyes helyzetek helyett sorra nevetséges szituációkba helyezi hőseit, elfogadhatóvá, sőt szerethetővé is teszi őket. Humor, pergő események, meglepetésszerű fordulatok, nonszensz mozzanatok jellemzik a Szijj Ferenc által teremtett mesevilágot, amelynek egyetlen célja a felszabadult „csak” mesélni, szórakoztatni akarás. Érdemes ajánlani a 8-10 éves gyerekek körében.

A mű tartalmi jellemzője: mai meseregény, meseregény