Pilinszky János (1921-1981)

Mesék. Ill. Orosz István. Budapest, Osiris, 2007. 83 p., 25 cm

Pilinszky János 1949-től nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt; a meséket tartalmazó kötetével lépett a kényszerű hallgatás után 1957-ben először a nyilvánosság elé (Aranymadár). Az Osiris Kiadó gondozásában megjelent kötet verses meséinek hét darabját (A naphajú királyleány, A madár és a leány, Aranymadár, Ének a kőszívű királyról, A nap születése, Kalandozás a tükörben, Ég és föld gyermeke) adja közre, tartalmához méltón igényes kivitelben, Orosz István páratlan szépségű illusztrációinak kíséretében. A költő verses meséi egyedülálló kísérlete meseirodalmunknak: a népköltészet világába kalauzolja olvasóit, ismerős népi témákhoz nyúl, ám az ismert fordulatokat és motívumokat összetéveszthetetlenül egyéni módon használja fel. A naphajú királyleány történetében az elrabolt királykisasszonyt a ritka erejű hős - előbb a tengeren átlábaló óriás közreműködésével, majd annak árulása után, a jó tettért hálás griffmadár segítségével - az alvilág mélyéről menti ki. Aranymadarának hőse a harcos szent, Mihály nevét kapja, segítőjét, a farkas-medve-oroszlán bumfordi együttesét a finom és arisztokratikus aranymadárra cseréli; annak mágikus-spirituális sugárzása helyettesíti az állatok erőszakos küzdelmét a forrasztó fűért/életvízért. Történeteinek szerkezetét nem is cselekvések, hanem helyzetek és lelkiállapotok sorozata alkotja; hőseit nem cselekvésből cselekvésbe, hanem lelkiállapotból lelkiállapotba vezeti. A mese szinte csak ürügy, hogy valami mást, színtiszta költői kísérletet hitelesítsen, teljesítsen ki. Balladai hangvételű meséi sorából kiemelkedik, Az Ének a kőszívű királyról, amely a zsarnokság kiúttalanságát beszéli el, valamint az idegenséget és a reményvesztettséget fájdalmas szépséggé fokozó Kalandozás a tükörben és A madár és a leány című költemények. Pilinszky meséi a versszerető nagyobb gyerekek különleges élménye lesz.

A mű tartalmi jellemzője: verses mesék