Szécsi Noémi (1976)

Mandragóra utca 7. . Ill. P. Szathmáry István. Budapest, Magvető, 2018. 286 p., ill., 20 cm

A Mandragóra utca 7. szám alatt lakó két jó barát, Ida és Tamara meg vannak győződve arról, hogy minden reggel azért késnek el az iskolából, mert az útjukba eső jelzőlámpát elátkozták, és ezért folyton pirosra vált, amint a járdáról lelépnek; a folyosókon szaglászó hatalmas, barátságtalan kóbor kutya, Hermész pedig valójában információkat szerző kémkutya. Az Ida édesanyjához sűrűn látogatóba érkező komor, fekete kabátos férfi sem az, akinek látszik, hanem lúdlábas vámpír, az örökké leskelődő, ormótlan házmesternő, azzal a fura seprűszerű tárggyal a kezében, boszorkány, és a Tamara családjához érkező „pótmamanéni” is valójában egy tündér, akinek nemcsak az a feladata, hogy pillanatok alatt gyönyörűséges csokoládétortát varázsoljon az asztalra, hanem, hogy megvédje őket a házban lézengő gonosz lidércektől. A pesti bérházban a legváratlanabb helyzetekben fölbukkanó boszorkányok és vámpírok csak két élénk fantáziájú kislány játékának tűnnek föl, egészen addig, amíg el nem határozzák, hogy módszeres kutatómunkába kezdenek, és fényt derítenek a ház minden sötét titkára… Az író bravúros meseszövésének köszönhetően az utolsó oldalakig találgathat a könyvet olvasó kiskamasz: a főszereplők által kreált képzelt világ nem lehet, hogy igazi? – A vicces és kalandokkal teli, remekül megírt ifjúsági regény a misztikus olvasmányokat kedvelő tizenévesek érdeklődésére számíthat.

A mű tartalmi jellemzője: fantasztikus regény, ifjúsági regény