Lackfi János (1971)

Kövér Lajos aranykeze. Ill. Molnár Jacqueline. Budapest, Noran, 2008. 189 p., ill., 26 cm

A mindig is termetes Kövér Lajos barátja, Sovány Laci gondos ápolásának köszönhetően lefogy és ismét járóképes lesz, Laci pedig annyira megerősödik, hogy megnyeri a Kövér Lajos utcai Súlyemelő bajnokságot. Miután a szélhámos Miszter Phéntek ellopva minden pénzüket, csúnyán cserbenhagyja őket, barátaik segítségével új házat építenek, és egy építkezésen téglák adogatásával keresik meg a kenyerüket. A meseregény folytatásából kiderül, hogy Kövér Lajosnak nemcsak aranyszíve, de aranykeze is van: sittdobálással négy raklap bontott téglát nyer, amelyből már felépülhet a jó barátok öreg fehér lovának, Rudinak az istállója. Ám Lajos és Laci szerencsés kimenetelű kalandjai tovább folytatódnak. Elsőként – mint edző és főszakács - a kehecsendi kenutáborban aratnak újabb győzelmeket, majd a sportolók közreműködésével az egykori tolvajok Miszter Phéntek és bandája nyomába erednek, és még ellopott pénzüket is visszaszerzik. Versengések, ősi titkok, nyomozások, különleges egyéniségek, sőt a regény végén Sellő Zsófia vízilabdázó és Kövér Lajos amatőr súlyemelő románca fokozzák a nyelvi játékokban bővelkedő, sok humorral elmesélt történetet, amely - ez alkalommal is Molnár Jacquelin figyelemre méltó rajzainak kíséretében - méltán érdemelte ki a legjobb, legsikeresebb új magyar gyerekkönyveknek kijáró, az Év Gyerekkönyve-díjat.

A mű tartalmi jellemzője: mai meseregény