Dániel András (1966)

Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém). Ill. Dániel András (1966) . Budapest, Pozsonyi Pagony, 2013. 55 p., 23 cm

Kicsibácsi és Kicsinéni egy apró dió lakója, melyet néha fölkap a szél és ismeretlen tájakra repít. A pici, ám jól felszerelt otthonukban fontos szerep jut még Imikémnek, a felhúzhatós bádognyúlnak, aki kalitkában él és hintáján ülve olykor elmélázik azon, milyen lenne ha legalább repülni tudna. A rövid egy-két oldalas mesenovellák a mesebeli környezet ellenére hármójuk világának hétköznapi és nagyon emberi történéseit mesélik el, amelyet az egymási iránti figyelem, és szeretet varázsolnak különlegessé. Például ha Imikémnek rossz napja van egész nap lengetik a hintát, mert ingázni, szédülni mindennél jobban szeret. Közösen álmodoznak egy olyan dióról, amelynek két ajtaja van, egy a nappal és egy az éjszaka számára, a halkonzervben megbújó aranyhalról, amely teljesíti három kívánságukat, a föld mélyének titokzatos lakóiról, mesélnek a letűnt időkről, beteljesülő vágyakról.. Együtt sétálnak, együtt fürdenek a közeli strandon, vigyáznak egymásra és hazavárják egymást. A mesék humorba oltott, ám fontos üzenetét a hintáján mélázgató Imikém összegzi: „mindegy az embernek, nyúl vagy madár, ha szeretik.” A szép kiállítású kötet kedves figuráit a szerző, Dániel András grafikus kitűnő rajzai keltik életre.

A mű tartalmi jellemzője: mai mesék, mesék