Závada Pál (1954)

Harminchárom szlovák népmese. Budapest, Magvető, 2010. 185 p., ill., 24 cm

Samuel Czambel és Pavol Dobšinský, két szlovák gyűjtő munkásságából válogatva, a szlovák népmesekincs harminchárom gyöngyszemét mondja újra Závada Pál, rámutatva a két nemzet mesekincsének - közelségéből fakadó – összefonódására, illetve egy-két történetben a magyar és a szlovák mesei hagyományok eltérő, sajátos jegyeire. A szlovák folklórban is sokszor visszatérő motívum a furfang, amellyel nemcsak a szegénylegények, cigányok, inasok, hanem az eszes leányok is gyakran élnek boldogulásuk, vagy az elbizakodott uraság megleckéztetése érdekében (Az okos lány, a gróf és az öreg inas, A legeszesebb leány, Találós kérdés stb.). Ismerősnek tűnhetnek föl a mesehős útját segítő-akadályozó állatok, varázslatos lények (aranyagancsú szarvas, kismacska kisasszony, táltos ló, fekete kakas, tizenkétfejű sárkány stb.), a „Jó tett helyébe jót várj” mesei elve, vagy a Mátyás királyról szóló történetek egyikében (Mátyás király országjáráson) az igazságos királyról alkotott általános vélekedésnek hangot adó közmondás: „meghalt Mátyás, oda az igazság”. Ám a motívumok hasonlósága ellenére a meseszövés, a népi hősök gondolkodásmódja, a meséket fűszerező szlovák kifejezések (mint pl. krcsma, hintov, klobúk, gros, bohács) használata okán mindegyik történetnek egyéni hangulata, saját varázsa van. Kun Fruzsina művészi igényű, színes rajzaival díszített, igényesen tipografált, kiemelkedően színvonalas mesegyűjteményt érdemes ajánlani a 8-11 éves korú gyerekek körében.

A mű tartalmi jellemzője: népmesék, mesék