Böszörményi Gyula (1964)

Gergő és az álomfogók. 4. jav. utánny. Szeged, Könyvmolyképző, 2018. 542 p., ill., 21 cm

Az ifjúsági regény főszereplője, Gergő nem hisz a csodákban: az egyre sűrűsödő furcsa jelenségeket, amelyeket Csipetke utcai házukban észlel, mindig racionálisan próbálja megmagyarázni. Nem így újdonsült mostohatestvére, Zsófi, aki sokkal fogékonyabb a természetfeletti jelenségekre, és apjával, a cipőpucoló Botlik Dénessel a házba, Gergőékhez költözve rögvest barátságot köt az öreg házmesterrel, Barboncás Dömével. A kedves arcú idős úr - a ház lakóinak döbbenetére - időnként meglepő dolgokat produkál: a legnagyobb vihar közepén kiáll az esőbe különös dalokat énekelni, életre kelti az elszáradt citromfát, és kedvelt szokásai közé tartozik, dongóvá válva megcsipkedni a rosszakaró révülőket. A révülők ugyanis a könyv másik világbéli szereplői: ők azok, akik a világ dolgait intézik, és most éppen rendes évi gyűlésüket rendeznék meg, amelyre Gergőt is elvárnák, lévén ő a kiválasztott. Ám az invitálás nem megy könnyen, nemcsak azért, mert Gergő füle botját sem mozgatja környezete különös jeleire, hanem mert a révülők egy gonosz csoportja mindent elkövet, hogy megakadályozza meghívását. Legyőzésükhöz a család összetartására van szükség, ám idő kell a gyerekeknek, hogy megbarátkozzanak egymással, és elfogadják új szüleiket. Humor, brillírozó stílus és sokszálú feszes cselekmény jellemzi a finom pszichológiai érzékenységgel megírt meseregényt, amelyet a gyerekek széles körének érdemes ajánlani.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény