Kazinczy Ferenc és a könyvtárak*

Kategória: 2009/ 6

Kazinczy első fennmaradt levelét 1764. december 3-án, ötéves korában írta. A szüleinek gyermekes betűkkel rótt pár sor alatt “Kazinczy Ferenc msk. generális” olvasható. A kisfiú nem saját hadvezéri vágyait fejezte ki az aláírással, hanem a családi elvárásnak felelt meg ezzel: katonai pályára szánták. Évtizedekkel később a Pályám emlékezetében megjegyezte a levélről: “keserves sírás alatt írva oda” a generális titulus. Azonban néhány évvel később atyja is belátta, hogy Ferencet nem a hadi mesterség, hanem az irodalom, a könyvek érdeklik; Kazinczy József tudomásul véve fia hajlamait, megjósolta hitvesének, hogy “fiok generális ugyan nem lesz többé, de igen könyvcsináló”.1
Kazinczy valóban “könyvcsináló”, vagyis író lett, és a következő évtizedekben szerteágazó munkássága számos ponton érintkezett kora könyvkultúrájával. Aktív könyvtárhasználó volt, főleg a sárospataki kollégium gyűjteményére támaszkodott, de levelezésében, úti beszámolóiban rendszeresen hírt adott a felkeresett, illetve a munkáját segítő egyéb gyűjteményekről. Világosan felismerte a könyvtárak nagy jelentőségét a művelődés folyamatában, és abból a szempontból írt a bibliotékákról, hogy ezt a feladatot mennyire tudják betölteni.2 Maga is gyűjtő volt, tekintélyes magánbibliotékát hozott létre, és amikor anyagi helyzete romlása miatt kollekciójától megválni kényszerült, gyűjteménye katalógusát a kor színvonalának megfelelően állította össze. Ismerte, forgatta az akkoriban kiadott könyvészeteket, személyesen ismerte a XVIII-XIX. század fordulójának jeles hazai bibliográfusait, és leveleiben érzékletes jellemrajzokat készített például Horányi Elekről, Sándor Istvánról. Mint “könyvcsináló” szoros munkakapcsolatban volt kora nyomdászaival, tipográfusaival, és figyelemre méltó elgondolásai voltak a klasszicista könyvművészet lényegéről.3 (tovább…)

Címkék:

Címkék