Jelnyelvre épülő könyvtári szolgáltatások – hazai és nemzetközi tapasztalatok, algyői gyakorlat

Kategória: 2015/ 3

Az átlagember jelnyelvvel kapcsolatos ismereteit – ha nincs a környezetében és az is­me­ret­ségi körében siket személy – legtöbbször a média határozza meg. 25 évvel ezelőtt egy Koko nevű gorilla képességeitől volt hangos a sajtó. Akkoriban a Stanford Egyetemen tanuló Penny Patterson friss pszichológiai diplomával nekivágott, hogy San Francisco egyik állatkertjében jelnyelvre tanítson egy gorillát. Eredményei felbolygatták az amerikai jelnyelv kutatóit, hiszen csupán két hét alatt elérte, hogy Koko az evéssel és ivással kapcsolatos igényeit jelnyelven mondja el. Mára több mint ezer jelből álló jelkincsével kápráztatja el a közönséget, amelyet sajátosan Gorilla Sign Language-nek, GSL-nek neveznek. (tovább…)

Címkék: , ,

“A lényeg az, hogy a rendelkezésünkre álló időt magunk és mások számára értelmesen és hasznosan töltsük el.”

Kategória: 2006/ 8

Beszélgetés Reményik László íróval

“Mindkét szemem világa elveszett, de én nem adtam fel! A látásom elvesztésének pillanatában megfogalmazódott bennem, hogy nem szeretnék egy szerencsétlen, tutyimutyi ember lenni, akit a karjánál fogva ráncigálnak. Inkább legyek olyan, akit irigyelnek, persze nem az állapota miatt, hanem azért, mert le tudta azt győzni.” (tovább…)

Címkék: ,

Koncepció a hátrányos helyzetűek könyvtári ellátására

Kategória: 2004/ 8

“A könyvtári terület
stratégiai célkitűzései 2003-2007″ dokumentum
Felkészülés az Európai Uniós csatlakozásra című
fejezetének altémája

 

I. Visszatekintés, előzmények
A nyilvános könyvtár klasszikus formájának létrejöttét Angliában a XIX. század derekán egyértelműen az elesetteket felemelni kívánó filantróp igény eredményezte, s ugyanez az eszme hatotta át a német könyvtárak első jelentős ideológusait is. A közkönyvtárak kezdettől részt vettek a kulturális-szociális jogok társadalmi kiterjesztése körül folyó harcokban. Magyarországon mintegy ötven éves késéssel, a XX. század elején, Szabó Ervin ugyancsak szociális érzülettel hozta létre az első könyvtárakat, hogy az anyagilag leghátrányosabb rétegek könyvhöz jussanak, hogy a szegénység ne legyen akadálya könyvhöz jutásnak. Az ingyenes információhoz jutást épp oly fontosnak tartotta, mint a könyvtár “melegedő” funkcióját.

A rendszerváltozás előtt gazdasági és ideológiai problémák nehezítették e feladat vállalását. A szegényes szociális és kulturális infrastruktúra, másrészt a homogénnek hirdetett társadalom ideája akadályozta a kisebb csoportok és speciális rétegek ügyével való differenciált foglalkozást. A magyarországi könyvtárak és könyvtárosok – érzékenyen reagálva a ’60-as évektől egyre határozottabb és erőteljesebb hazai művelődésszociológiai kutatásokra, valamint a szakirodalomból megismert külföldi könyvtári gyakorlatra – progresszív magatartásukkal az elvártnál (megengedettnél?!) jóval többet teljesítettek ezen a területen. A főbb állomások és eredmények: A ’60-as években megkezdődött a művelődési hátránnyal induló gyermekek és fiatalok könyvtári segítése, a családi-szociális hátrány enyhítésére, illetve ellensúlyozására. Az 1972-ben Budapesten rendezett IFLA-konferencia nyomán a figyelem az egészségileg hátrányos helyzetű olvasók (kórházi betegek, ágyhoz kötöttek; vakok és csökkentlátók; öregek stb.) felé fordult Ezen a budapesti konferencián fogadták el azokat a közművelődési könyvtári normatívajavaslatokat, amelyek aztán megjelentek a Közművelődési könyvtári ellátás című, 1973-as, fontos kiadványban.

A könyvtárügyet újraszabályozó 1976-os törvényerejű rendelet már tételesen felsorolta azokat a szociális csoportokat, amelyek számára speciális könyvtári ellátást kell nyújtani (öregek, betegek, kórházi és szanatóriumi ápoltak, nemzetiségek, fegyveres erők tagjai, büntetésüket töltők).

A magyar könyvtárügy cselekvési és fejlesztési programtervezete 1980-ban a bejáró munkások, a mozgásukban korlátozottak, a kórházi betegek, a nemzetiségek könyvtári ellátási gondjait hangsúlyozta.

(tovább…)

Címkék:

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár Esélyegyenlőségi programja

Kategória: 2005/ 2

A közkönyvtárak az Egyesült Államokban és Európában létrejöttüktől kezdve a kirekesztés nélküli nyilvánosságot képviselő intézmények voltak. Soha nem állt távol tőlük a hátrányos helyzetűek befogadása, de ezek a kezdeményezések elszigeteltek maradtak, személy- vagy intézményfüggők, nem szabályozottak, kivételes lehetőségként és kevesek számára léteztek. 1 (tovább…)

Címkék: ,

A fogyatékkal élők integrálásáért

Kategória: 2003/ 9

A könyvtárpolitika és a könyvtáros lehetőségei
és kötelezettségei

Rövid visszatekintés

Esélyegyenlőség és demokrácia a könyvtárban, azonos szintű szolgáltatás mindenkinek, a fogyatékkal élőknek is. (tovább…)

Címkék:

Megkérdeztük a fogyatékos személyeket: mi a véleményük a könyvtárról?

Kategória: 2012/ 3

Előzmények

Könyvtáraink, főként a közkönyvtárak, évtizedek óta megkülönböztetett figyelemmel fordulnak a fogyatékossággal élő tényleges és lehetséges használóik felé. Alapvető funkciójukat – információnyújtás tanuláshoz, tájékozódáshoz, szabadidős tevékenységhez a felhasználók igényeinek megfelelő formában – ugyanis természetes módon és lépésről lépésre kiterjesztették a speciális felhasználói igények kielégítése irányába. Az elmúlt évtizedek során a könyvtárakban megjelentek a fogyatékossággal élőknek, szüleiknek, pedagógusaiknak, gondozóiknak szánt speciális infokommunikációs eszközök, az alternatív formátumú dokumentumok, az igény szerinti speciális tematikájú rendezvények. Egyidejűleg teret kapott a könyvtárosok továbbképzésében a speciális igényű használói réteg megfelelő könyvtári ellátásának ismeret- és tapasztalati anyaga.
A könyvtár – véltük – a fogyatékossággal élők társadalmi integrációja szempontjából biztonságos és védett hely, alkalmas gyakorlóterep, ahol egy szűkebb körben, elkötelezett, empatikus és felkészült könyvtárosok segítségével ki lehet próbálni, meg lehet tapasztalni az “épek” társadalmával való együttműködést. (tovább…)

Címkék:

Akadálymentes könyvtárhasználat az új évezred küszöbén

Kategória: 2007/ 1

December 3-a fogyatékkal élő embertársaink világnapja. Az ENSZ által 1993 óta nyilvántartott és kiemelt napon minden esztendőben egy-egy gondolat köré szerveződnek az ünnepi programok. 2006-ban a fő témának ajánlott Életminőséget minden állampolgárnak gondolata jegyében rájuk emlékezett a könyvtáros társadalom is, amikor részt vett az Akadálymentes könyvtárhasználat az új évezred küszöbén címmel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban helyet kapó konferencián, és a fogyatékos emberek sokféle csoportját képviselő szakemberek bevonásával megpróbálta áttekinteni, összefoglalni az elmúlt évtizedekben megélt sikereket és kudarcokat, a jövőbeli célokat és feladatokat.
Az ünnepi hangulatot az értelmileg sérült gyerekekből álló Parafónia Zenekar hangversenye alapozta meg. Fabényi Réka zenepedagógus vezényletével tartott egyórás koncertjük, fegyelmezett előadásuk újabb szép példáját nyújtotta a zene óriási fejlesztő hatásának, annak a nem újkeletű pedagógiai felismerésnek, hogy a “zene utat teremthet oda is, ahová a szavak már nem.”
 Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója, valamint a konferencia levezető elnöke, Bertalanné Kovács Piroska, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Verseghy Ferenc Könyvtár igazgatójának köszöntő szavai tág perspektívába állították a további előadások mondanivalóit. A könyvtárügyben elért sikerek vázlatos áttekintése mellett ugyanis mindketten a szemléletváltás fontosságára hívták fel a résztvevők figyelmét. A jövőben a könyvtáraknak ugyanis nemcsak azt kell felmérniük, miben tudnak segíteni a rászorulóknak, hogyan tudnak mindazokhoz fordulni, akik valamilyen hátránnyal élnek, hanem olyan kihívásokkal is szembe kell nézniük, hogy milyen eszközökkel tudnak egy másfajta életminőség biztosításához hozzájárulni, hogyan tudják azt a könyvtári szolgáltatás rendszerébe integrálni. (tovább…)

Címkék: , , ,

Címkék