Mindaz, amit évszázadokon át alkotott az ember, itt van

Kategória: 2012/ 5

“Tizenöt éven át nem láttam a földet és az embereket, mégis teljes életet éltem, mindenütt jártam, asszonyokat szerettem, láttam erdőket, folyókat, városokat, az egész világot láttam és ízleltem. És bejártam magamat, lelkem legmélyebb zugait, gyilkoltam és bűnhődtem, hittem Istenben, és megtagadtam, mint anyámat, apámat, és újra visszatértem hozzájuk, megtisztulva. Mindaz, amit évszázadokon át alkotott az ember, itt van, a fejemben. Én ezt a tizenöt évet nem adnám semmiért.”1 Az utóbbi évtizedek egyik legemlékezetesebb, budapesti stúdiószínházi előadásának jelenetében a halálbüntetés-börtönbüntetés kérdésében vitatkozók egyike, huszonöt éves korában fogadásból börtönbe vonul 15 évre, és szenvedélyesen próbál meggyőzni arról, hogy a sok-sok, világtól elzártan töltött esztendő alatt ő bizony bejárta a Földet, sok-sok mindent tapasztalt, tehát élt, méghozzá a kitűnő könyveknek köszönhetően, amelyeknek olvasásával elütötte az egyébként igencsak nehezen múló időt. Nem véletlenül jutottak eszembe ezek a gondolatok az időutazásra invitáló, impozáns kiadványt lapozgatva, hiszen mindaz, amit évszázadokon át alkotott az ember, ha képletesen is, de itt van a szemem előtt. (tovább…)

Címkék:

Címkék