Népkönyvtár, public library, tudásközpont és… Felemás rekviem a (köz)könyvtárakért

Kategória: 2012/ 9

“Az egész világ változik és változik, egészen addig, amíg olyan nem lesz, mint amilyen egykoron volt”

(A Werner Schwab hagyatékában talált Hochscwab című darabból)

Introitus
Nem szabályos (nem követem rigorózusan a rekviemben vagyis a gyászmisében kötelezően előírt részek sorrendjét: Introitus, Kirye, Graduale stb.), de azért mégiscsak rekviem lesz, amit írok. Vagy mégsem?
2010. január 1-jén, napra pontosan ötven évvel a megalakulása után, a Pécsi Városi Könyvtár, beleolvadván a megyei könyvtárba, megszűnt önálló intézményként működni. Befejezte “pályafutását”. Akkor is igaz ez, ha a Pécsi Városi Könyvtár bizonyos részei még életjeleket mutatnak. Még akkor is igaz, ha az új szervezet nevében – Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár – ott van a “városi könyvtár” jelzős szerkezet is. A Pécsi Városi Könyvtárra vonatkoztatva is mondhatnánk, ha már vallásos idézeteknél tartunk: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. (2Tim. 4.7″)
De nem csak a Pécsi Városi Könyvtár szűnik meg. Szerintem a köz(művelődési) könyvtárak végóráit éljük. Úgy “zusammen”. Miért? Ezt Gábriel Róbert volt rektornál (Pécsi Tudományegyetem) plasztikusabban nem tudnám kifejezni. Idézem a rektornak a Pécsi Tudásközpont alapkőletételnél mondott szavait:

“- A digitális információáramlás erősödése miatt a Tudásközpont lesz az utolsó épülő, klasszikus értelemben vett könyvtár Magyarországon, amely azért igyekszik majd megfelelni a 21. századi elvárásoknak is…”1 (tovább…)

Címkék: , ,

Címkék