A nemzeti bibliográfiai ajánlások megújítása

Kategória: 1999/ 7

Párizs 1977–Koppenhága 1998

1998. november 25. és 27. között háromnapos nemzetközi konferenciát szervezett az IFLA (International Federation of Library Associations) a nemzeti bibliográfiai szolgáltatásokról Koppenhágában az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel és Nemzetközi MARC Program (Universal Bibliographic Control and International MARC Core Program = UBCIM) keretében. A konferencia beceneve az International Conference on National Bibliographic Services névből alkotott betűszó: ICNBS volt.

1977-ben Párizsban az Unesco támogatásával rendeztek utoljára nemzetközi bibliográfiai kongresszust. Ekkor fogalmazták meg azokat az ajánlásokat, amelyek az elmúlt 20 évben alapvetően befolyásolták a nemzeti bibliográfiai központok tevékenységét, és amelyek követése a gyakorlatban a könyvtárak közötti bibliográfiai adatcsere jelentős fejlődését eredményezte szerte a világon. Ugyanakkor a bibliográfiai munkában drámai változások és kihívások következtek be, nemcsak azért, mert szaporodott és egyre inkább szaporodik az elektronikus és on-line hozzáférésű dokumentumok száma, hanem azért is, mert megjelenésükkel jelentősen bővült a nemzeti bibliográfiák gyűjtőköre. Hogyan lehet ezeket kezelni, számba venni és megőrizni az utókor számára?

A konferencia célja kifejezetten az 1977-es párizsi ajánlások felülvizsgálata és korszerűsítése volt.

A konferenciát a Királyi Könyvtári és Információtudományi Főiskola termeiben tartották, a Dán Királyi Könyvtár és a Dán Könyvtári Központ szervezésében és védnöksége alatt.

(tovább…)

Címkék:

Nemzetiségi könyvtári ellátás a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár tevékenységében

Kategória: 1999/ 7

A kulturális törvény 66. §. c. bekezdése a megyei könyvtár kötelezettségét az alábbiak szerint határozza meg: “végzi illetőleg szervezi a megye nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó lakosainak könyvtári ellátását.”

A feladat nem újkeletű számunkra, hisz 1974 óta működünk közre a megye nemzetiségi olvasóközönségének létrehozásában – az olvasóvá nevelésben –, a könyvellátás megszervezésében, az anyanyelvüket magas fokon használó értelmiségiek szakirodalmi ellátásában.

Könyvtárunk feladatellátásának nem minden szelete tekinthető sikertörténetnek. Amit fel tudunk mutatni, az ugyan nem kevés, de számos problémával küszködünk. A bevezetőben említett törvényi passzusból szeretném felidézni a “végzi ill. szervezi” igék páros jelenlétét. Munkánkban az 1972-es Művelődési Minisztériumi irányelvek óta folyamatosan jelen van a feladatteljesítés kötelessége, de több évtized eltelte, az önkormányzati törvény (1990), a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvény (1993) létrejötte sem volt elégséges ahhoz, hogy tartósan és hiánytalanul olyan intézményekre találhassunk, amelyek segítik a feladatellátást, és kezdeményezéseikkel, együttműködési készségük kinyilvánításával előhívják szervező, koordináló szerepünket.

(tovább…)

Címkék: ,

Nemzetiségi ellátás Zala megyében

Kategória: 1999/ 7

A nemzetiségi könyvtári ellátás egyike azoknak a könyvtári feladatoknak, amelyeket a kulturális törvény a megyei könyvtáraknak meghatároz – hosszú évek óta birkóznak is ezekkel a feladatokkal, ám eddig nem sikerült igazán működőképes szisztémákat létrehozni; talán a német nemzetiségi ellátás működik a legprecízebben, de az sem minden megyében egyformán – vagy az olyan kis területű, homogén nemzetiségre építő, mint a Vas megyei (vend, szlovén). A legtöbb problémát az okozza, hogy az ellátás megszervezésénél elengedhetetlen az illető nemzetiség együttműködése, részvétele a dokumentumbázis kialakításában és a szolgáltatás megszervezésében. Ehhez stabil együttműködő partnerek kellenek – ezek a nemzetiségi szervezetek, önkormányzatok még csak most kezdenek megszilárdulni. Gondot okoz az illető nemzetiség kultúrájának korrekt meghatározása, a gyűjtőkör kialakítása is; az egységes azonosságtudattal rendelkező nemzetiségek sokszor eltérő nyelvjárásokat használnak, ami igencsak megnehezíti a könyvtári dokumentumok beszerzését. Ezt csak velük együttműködve, a sajátos igényeiket figyelembe véve lehet elvégezni.

Ezeket az alapelveket figyelembe véve próbáltuk és próbáljuk kialakítani a Zala megyei nemzetiségi ellátás gyakorlatát. A megyében két számottevő nemzetiség él, a horvát és a cigány, helyzetük azonban merőben különbözik egymástól, így könyvtári ellátásukat is másként kell megszervezni.

A horvát nemzetiség a megye déli részén él, hét faluban – de kisebbségi önkormányzataik Nagykanizsán és más településeken is vannak. Anyanyelvük a horvát nyelv kaj dialektusa, amelyet elsősorban a Muraközben és Horvátország északi részén használnak. A korábbi időkben a nemzetiségi könyvtári ellátást a tótszerdahelyi ún. báziskönyvtár végezte, állami támogatással. Az önkormányzati rendszerben ez a szolgáltatás egyre inkább visszaszorult, az állam is kivonult mögüle. A 90-es évek közepén megpróbálkoztunk a szolgáltatás újjászervezésével az érintett települések, intézmények vezetőivel egyetemben – a résztvevők azonban nem tudtak megegyezni a központ helyében és a szolgáltatások biztosításában, így egységes ellátás nem tudott kialakulni a térségben. Erre pedig nagy szükség lenne, mert nyelvjárásuk eltér az irodalmi nyelvtől – a szükséges irodalmat a szomszédos Horvátországból szerzik be, ennek anyagi fedezetét az önkormányzatoknak kell állniuk. A tótszerdahelyi iskolában természetesen ma is működik a – kettős vagy inkább hármas funkciójú – könyvtár, rendszeresen szerzeményez, pályázatokat nyer és abból gyarapít, sőt valamennyit át is ad a többi településnek; csak az összefogás hiányzik. Talán az új horvát önkormányzat vagy a Muramenti Horvátok Kulturális Egyesülete fogékonyabb lesz a probléma megoldására.

Merőben más feladat számunkra a cigány lakosság könyvtári ellátásának megszervezése. Ennek a munkának még csak a felénél járunk, úgyhogy most azt a szisztémát szeretném ismertetni, amelyre ezt a szolgáltatást felépítjük. Nem homokra persze, mert van már működő gyűjtemény is a megyében, a nagykanizsai cigány közösségi házban; a gyűjtemény vezetője Kardos Ferenc, az ő segítsége nem nélkülözhető e munkában.

(tovább…)

Címkék: ,

Nemzetiségi könyvtárak Győr-Moson-Sopron megyében

Kategória: 1999/ 7

1972-ben az Irányelvek a nemzetiségi lakosság ellátásának továbbfejlesztésére című minisztériumi dokumentum indította el a báziskönyvtárak kialakítását. Kijelölték azt a 16 könyvtárat, amelyek az országos ellátás rendszerének pilléreit jelentették, továbbá elkészült azoknak a településeknek a listája, amelyek a lakosság összetétele alapján nemzetiségi ellátásban részesülhettek. Az akkori Győr-Sopron megyében két nemzetiségről kellett gondoskodni: a németekről és a horvátokról. Nem ismerjük pontosan a helységek kiválasztásának szempontjait, de föltehetőleg a KSH által végzett felmérések alapján becsülték meg a nemzetiségi lakosok létszámát, s talán véleményt mondhattak a listáról az érintett nemzetiségek országos szövetségei is. Megyénkben Sopron környékén Ágfalvát, Bánfalvát, Brennbergbányát és Fertőrákost, Mosonmagyaróvár környékén pedig Jánossomorját és Rajkát jelölték német nemzetiségi ellátásra, ugyane két város körzetében Kópházát és Undot illetve Bezenyét és Kimlét horvát nyelvű irodalommal való ellátásra.

Nagyot csodálkoztunk ezen a mosonmagyaróvári járásban, mert az 1946-ig jelentós német lakossággal rendelkező Levél, Mosonszolnok, Máriakálnok, Hegyeshalom és Kimle nem szerepelt az ellátandók között, s Mosonmagyaróvár város sem. Ezért a Mosonmagyaróvári Városi–Járási Könyvtár munkatársai saját elhatározásból megkezdték a német nyelvű állomány gyarapítását a könyvtárban, és a nemzetiségi ellátásba javasolták bevonni Hegyeshalmot és Kimlét, ami segítségükkel meg is történt. Vas és Győr-Sopron megyében német nyelvterületen báziskönyvtári megbízást kapott a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár, horvát nyelvterületen pedig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, mindkét megyére kiterjedően. Sopronból általában postán érkeztek a könyvcsomagok. és vagy a mosonmagyaróvári, esetenként a győri megyei könyvtár gépkocsijával bonyolítottuk le a szállítást, a szombathelyiek személyesen hozták el a könyveket, s évente kétszer meglátogatták a helyszíneket. Egyes helyeken gyanakodva fogadták a német nyelvű könyveket, hiszen az 1946-os kitelepítés emléke élt még a lelkekben, s nem szívesen vallották magukat emiatt német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek. Még a hetvenes években is előfordult helyismereti anyag gyűjtése közben, hogy a magyart csak törve beszélő ajándékozó megtiltotta, hogy a nevét beírjuk a leltárkönyvbe. Egy másik faluban a német nemzetiségű vb titkár közölte velünk bizalmasan: “Minek szekáltok bennünket a német könyvekkel meg újság-előfizetéssel? Itt sokan nézik és értik az osztrák televízió adásait, s a gyerekek, ha akarnak, a középiskolában németül tanulhatnak. Elég nekünk ennyi. Hagyjatok békén bennünket ezzel a nemzetiségi ellátással!” Nem csoda, hogy ebben a népes községben a német anyagnak éveken át többnyire csak egy használója akad, egy idős asszony. Ilyen okok miatt maradt, s marad ki ma is az ellátásból jó néhány község, ahol számottevő német lakos maradt a kitelepítés után. A nemzetiségi állomány gyarapítására központi keretet biztosított a minisztérium az Országos Idegennyelvű Könyvtár költségvetésében (évi 50-60 ezer forintot), melyet a báziskönyvtárak kaptak meg. Saját költségvetésükből vagy más községi forrásból a községi könyvtárak ritkán költöttek a nemzetiségek ellátására, amelynek 1972-ben létrehozott rendszere 1990 táján szétesett.

(tovább…)

Címkék: ,

Címkék