KÖNYVTÁRPOLITIKA
Fehér Miklós: XXI. századi könyvtári ellátás 3-16

FÓRUM
Gombos Péter: Építkezés a bölcsek köveiből. A Szárny és teher oktatást érintő elemzéséről és javaslatairól 17-21

MŰHELYKÉRDÉSEK
Vraukóné Lukács Ilona: “Az olvasást előbb kell megszerettetni, mint megtanítani” 22-27
Nádor Ildikó: Az olvasás védelmében. Gondolatok egy sikeres pályázat kapcsán  27-33

HISTÓRIA
Gereben Ferenc: Másfél évtized a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Olvasáskutatási Osztályán 34-44

KÖSZÖNTŐ
Csabay Károly: Horváth Tibor 75 éves 45-48

KÖNYV
G. Szabó Sára: Az olvasáskultúra fejlesztése 49-53
Bartók Györgyi: “az embert semmi sem jellemzi olyan jól, mint a könyv” 54-58
Bényei Miklós: Impozáns múltidéző adattár 58-64

A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.
(Gárdonyi Géza)

Vannak pillanatok, amikor érdemes megállni. Például egy útelágazás előtt, amikor döntenünk kell, hogy merre tovább, de akkor is, amikor alapjaink rendülnek meg. Úgy érzem, a könyvtárügy most ilyen pillanatban van. Pontosan nem is tudom, mikor történt mindez. Talán akkor, amikor először hangzott el a választ is sugalló kérdés, hogy az internet korában lesz-e a könyvtárnak társadalmi helye, szerepe? Talán ekkor roppant meg valami, ekkor vált ketté az út. Itt és most át kell gondolnunk, mi is a könyvtár, mi is az az intézmény, amit az internet oly könnyedén negligál. Egyszerűen azt állítva magáról, hogy több, más, jobb, alkalmasabb és hozzáférhetőbb! A kérdésfeltevés mögött megbújó logika szerint talán már el is jött az idő a könyvtár kiváltására. Csakhogy ez a logika nem tévút-e?
A választ keresvén érdemes gondolkodásunkat új pályára állítani. Válaszoljunk először talán arra a kérdésre, hogy mi a közös egy kihegyezett botban és az internetben? Az, hogy mindkettő ember által alkotott és valamilyen munkavégzést segítő eszköz. Az eszközök pedig alkalmasak egymás kiváltására. (tovább…)

Több alkalommal beszéltem már különböző összetételű, nagyon eltérő társadalmi, szociális hátterű hallgatóságnak az olvasóvá nevelés különböző színtereiről: családról, iskoláról, könyvtárról. Legtöbbször könyvtárosoknak, közülük is azoknak, akik a határainkon túl élnek. Olyan kollégáknak, akik a mindennapjaikban a kétnyelvűségnek szinte csak a hátrányaival találkoznak. Ez és a magyar nyelvű szépirodalomhoz, a meseirodalom remekeihez való hozzájutásért való küzdelem köti le az energiájuk jelentős részét. Abban az esetben, ha felismerik egyáltalán ennek igényét. (Ez külön gondolatsort érdemelne!) Pedig a kétnyelvűség, a két kultúra egymás mellett való megélésének számos előnyét lehetne kihasználni, és ugyanúgy nem élünk ezzel vagy elfelejtettük – persze más-más okokból -, mint a több generáció együttélésének a hallatlan előnyeit is. Ez utóbbinak is rendkívül fontos szerepe lehetne a címben felvetett probléma legalább részleges megoldásában. Egyre gyakrabban vetődik fel bennem a kérdés, hogy valójában a könyvtárosokkal kell kezdeni? Elég, ha a pedagógus a könyvtárossal fog össze a cél érdekében? (tovább…)

A jó közkönyvtár – sok egyéb jellemzője mellett – egyszerre állandó és változó: befogad mindent, ami új és hasznos a szélesen értelmezett kultúra és kommunikáció szempontjából, őrzi akár több száz éven át a fontosat, az értékeset, és kérlelhetetlenül szabadul attól, ami talmi és haszontalan… És kezdődik minden elölről. De milyen a közkönyvtárban dolgozó könyvtáros – ha jó?
Fantasztikus, mert képes megvalósítani a fentieket, szinte mindent tud az olvasásról, és mindent megtesz az olvasás védelmében, többek között olvasásfejlesztő és egyéb könyvtári programokat talál ki, majd állandóan pályázik, és megvalósítja saját vagy mások ötleteit – ha nyert a könyvtár a pályázaton.
Kis túlzással mondhatjuk, így tettek az ország szinte valamennyi könyvtárában 2009-ben is a könyvtárosok, így tettünk mi is a Pest Megyei Könyvtárban. Jött a TÁMOP, expressz-szerű gyorsasággal beviharzott az életünkbe, és mi hamarosan csak a tudásdepó, az informális és a nem formális képzés, az élethosszig tartó tanulás és hasonló hívószavak bűvöletében éltünk. Elképzeléseink legbiztosabb megvalósíthatóságát konzorciumban láttuk, meg is alapítottuk “Pest megyei tudásexpressz” néven. Társaink lettek az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtár, a gödöllői Damjanich János Általános Iskola, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ és a Katona Lajos Városi Könyvtár Vácról; együttműködő partnereként felkértünk a pályázaton való részvételre még néhány iskolát a konzorciumi helyszínekről, közgyűjteményeket és egy könyvkiadót. (tovább…)

KMK-s lettem…

(…) Harminchárom évvel ezelőtt történt, hogy eljöttem a SZOT Központi Iskoláról, ahol a vezetőséggel erősen megromlott a kapcsolatom, és 1977 legelején beléptem az Országos Széchényi Könyvtár külön igazgatású részlegébe, a Könyvtártudományi és Módszertani Központba. (Az intézményt a szakma röviden csak KMK-nak becézte.) Az Olvasáskutatási Osztály munkatársa lettem. Úgy éreztem, hogy végre hazataláltam, és letettem arról, hogy a továbbiakban olyan munkahelyekkel kísérletezzem, amelyek az akkori rendszer ideológiájával és erkölcsével túl közeli kapcsolatban állnak. (tovább…)