KÖNYVTÁRPOLITIKA
Szóllás Péter: A könyvtár mint harmadik hely 3-7
Nagy Attila: Család-mesék-minták-műveltség 8-13

FÓRUM
Fehér Miklós: Észrevételek a könyvtári ügyelet, mint új szolgáltatás kapcsán 14-17

MŰHELYKÉRDÉSEK
Vincze Bernadett: Egy régi-új könyvtárról. Gondolatok a Siklósi Térségi könyvtár és Ismeretközpont megnyitásáról 18-21
Székelyné Török Tünde – Vajda Zsuzsanna: A kötelespéldány-szolgáltatásról. Az ELTE Egyetemi könyvtár tapasztalatairól 22-25
Léber Boglárka: Meseláda. A Berzsenyi Dániel könyvtár mesés-játékos olvasásnépszerűsítő programja 26-29
Bartók Györgyi: “Meseház” Paloznakon 29-33  Palkó Lajosné: Az olvasás élménye minden gyermeknek jár! 34-35

EXTRA HUNGARIAM
Hajnal Ward Judit – Stewart, Molly: Mesterségem címere : gyermekkönyvtáros Amerikában 36-46
Larsson, Maria: A gyermekek könyvtári ellátása Svédországban 47-54

PERSZONÁLIA
Skaliczki Judit: Maurice B. Line (1928-2010) 55-56

KÖNYV
Futaky László: Egy társaság újjászületése 57-62
Mezey László Miklós: In memoriam Szopori Nagy Lajos 62-64

A harmadik hely fogalmát Ray Oldenburg amerikai szociológus alkotta meg.*
Az első hely az otthonunk, a második a munkahelyünk, a harmadik pedig egy, az előbbi kettőtől független közösségi tér. Oldenburg számos tulajdonságát említi a harmadik helynek, ezek közül a legfontosabbak a következők:

• közel hozza egymáshoz a környéken élőket,
• az újonnan érkezőknek és a látogatóknak a „közösség kapuja”,
• elősegíti különböző csoportok (művészeti stb.) kialakulását,
• közelebb hozza egymáshoz a fiatalokat és a felnőtteket,
• elősegíti a környék fejlődését,
• elősegíti a politikai viták kialakulását,
• csökkenti a megélhetési költségeket,
• szórakoztat,
• a barátság ajándékát adja (barátságok születhetnek itt),
• fontos a nyugdíjasoknak.

(tovább…)

„Nemzetek pusztulását
soha nem fizikai sorvadás,
hanem mindig kulturális,
kollektív felejtés idézi elő.”
Jan Assmann

A forrásvidékről

Nem írok visszatekintő krónikát, de kikerülhetetlen kötelességem, hogy az eseménytörténetről legalább töredékesen megemlékezzek. Néhány kiváló mesemondó – Berecz András, Fábián Éva (a Kalamajka és az Egyszólam együttesek énekese), Kóka Rozália – sokunk figyelmét már évtizedekkel ezelőtt felhívták meséink újraélesztésének esélyére. Ünnepi alkalmak során ámulva, derűvel és némi tagadhatatlan sóvárgással hallgattuk őket: igen, valahogy így kellene nekünk is esténként gyermekeinket, unokáinkat az álmok útjára elengednünk, ezt lenne jó megtanulnunk és továbbadnunk!
Az 1991 októberében – a Nemzetközi Olvasástársaság hazai tagszervezeteként– megalakult Magyar Olvasástársaság létrejöttének napjaitól kezdve két alapvető célt tűzött ki:
1. Az olvasással foglakozó, de különböző területekről érkező szakemberek (könyvtárosok, pedagógusok, kutatók, a pedagógusképzésben oktatók, nyelvészek, pszichológusok, szociológusok, kiadók, gyerekirodalmi szakértők, kritikusok) rendszeres eszmecseréit szervezzük meg konferenciákon, publikációkban.
2. A szocialista szekértáborból végre kiszabadulva intenzíven keressük a nemzetközi együttműködés kereteiben a korszerű oktatási, mérési, kutatási, fejlesztési módszerek eltanulásának alkalmait. Ez utóbbira látszott kitűnő példának, ha tőlük (pl. az International Reading Association-tól) átvesszük a világszerte alkalmazott, a sajtót mozgósító, az olvasás ügyét középpontba állító, minden év szeptember 8-án megszervezett International Literacy Day-t, az „Írásbeliség nemzetközi napját”. (tovább…)

Siklós városa Baranya megye déli részén, a határtól mindössze néhány kilométerre fekszik a villányi hegyvidék lábánál. Méltán híres váráról, borairól, török kori emlékeiről, képzőművészeiről. Igazi mediterrán gyöngyszem, amely egy európai kisváros érzetét kelti.
A Városi Könyvtár 1953-ban nyílt meg, azóta folyamatosan látja el a nyilvános könyvtár feladatait. Egészen 2010-ig állt az olvasók rendelkezésére a Kossuth tér 15. szám alatt, társbérletben a művelődési házzal. A könyvtár két részlege, a felnőtt és gyermekrészleg sok éven keresztül két külön épületben helyezkedett el. A társadalmi, szociális és informatikai változások új kihívások elé állították a könyvtárat is, hiszen egyre több tekintetben kellett megfelelni az új korszak által támasztott követelményeknek. Így a siklósi könyvtárban folyamatosan kialakítottuk és fejlesztettük az informatikai hálózatot, bevezettük az integrált könyvtári rendszer alkalmazását, ennek eredményeként 2000. január 1-jétől a felnőtt részlegben, majd 2001. január 1-jétől a gyermekrészlegben is számítógépes kölcsönzés folyik. Az általunk választott szoftver a TextLib, amelyet tavaly DOS alapúról Windows alapúra cseréltünk, és ötfelhasználós modulról tízfelhasználósra váltottunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy lépést tartsunk az informatikai fejlődéssel, és rendszerünk korszerű maradjon. (tovább…)

A múltkoriban legújabb szerzeményünk, a színes szkenner és optikai karakter-felismerő-szoftver kiismerése címén különféle dokumentumot és fényképet digitalizáltunk könyvtári és személyes gyűjteményünkből könyvtárosi portfóliónk számára, amikor kezembe került egy pici fénykép a hatvanas évek elejéről. A gyenge minőségű, megsárgult papír erősen próbára tette technológiai felkészültségünket, mire huszonegyedik századi igénnyel is élvezhető minőségben állt előttünk jelen cikk magyar származású szerzője, háromévesen, épp verset szavalván a hazánkban ideiglenesen állomásozóknak. Cikkünk huszonéves amerikai szerzőjének európai történelemre vonatkozó ismeretei jelentősen bővültek a nagyobb felbontású képre várva, lévén hogy neki legfeljebb szülei retteghettek a hidegháború idején (Better dead than reda német Lieber tot als rotalapján), és Gagarin elvtárs párttagkönyve a washingtoni Smithonian Intézet Légi és űrkutatási múzeumában korántsem villanyozza fel annyira, mint magyar kortársait. A digitalizálási munkafolyamat változatainak próbálgatása közben megtárgyaltuk, hogy a szabolcsi kisvárosban bizonyára csak az óvó néni gyermekére lehetett a fenti, ideológiailag kihívó feladatot bízni: a választott vers politikai korrektségéhez nem férhetett kétség, a költő csakis a Támogatottlistáról lehetett (ide már több magyarázat kellett), és az óvónő minden bizonnyal állásával játszott, ha csemetéje elvétette a strófát (ez végképp érthetetlennek bizonyult az amerikai könyvtár falai közt, lásd: Amerikai Könyvtár Szövetség alapszabálya később). Viszont a híres magyar költők gyermekverseinek illusztrálására sebtében, emlékezetből elszavalt Juli néni, Kati néni, letye-petyelepetyenagy sikert aratott, mint minden kezdő magyar nyelvórán, bár egy kukkot sem értett belőle. Mindezek ellenére nem sikerült beazonosítani a múltbeli verset az összes tányérsapka és suvikszos csizma ellenére sem a kép alapján, viszont remek beszélgetés (és az alábbi cikk) kerekedett a magyar óvónő és amerikai gyermekkönyvtáros szerepkörét összevető párbeszédünkből. (tovább…)

A svéd Állami Kulturális Tanács1honlapján a következő olvasható: “A gyerekek és az ifjúság kultúrához való jutását a Kulturális Tanács különösen fontos területnek tartja.” Ez tükröződik a könyvtáraknak nyújtott támogatásokon és elosztásukon is.
A Kulturális Tanács évente kb. 82 millió koronát oszt szét könyvtári területen.

1.  A legnagyobb támogatás a működési és fejlesztési támogatás a regionális könyvtári ellátás, a kölcsönzőközpontok, a depókönyvtárak és a Nemzetközi Könyvtár számára. Kb. 46 millió koronával támogatják ezeket az intézményeket.
2.  A második legnagyobb támogatás a beszerzési támogatás. A pénzt közkönyvtárak és iskolai könyvtárak irodalom beszerzésére fordíthatják. A támogatást az önkormányzatok igénylik, és célja, hogy növelje a könyvtárak gyermek- és ifjúsági könyvekkel való ellátását. Erre kb. 25 millió koronát fordítanak évente.
3. Olvasásnépszerűsítő projekteket is támogat a Kulturális Tanács. A támogatás célja új együttműködési formák kifejlesztése az olvasásnépszerűsítés területén, és azt nemcsak könyvtárak, hanem pl. különböző hivatású szervezetek és egyesületek is igényelhetik. Kb. 9 millió koronát fordítanak évente olvasásnépszerűsítő programokra.
4. A Kulturális Tanács működésfejlesztésre is nyújt támogatást a közkönyvtáraknak. A támogatás célja a közkönyvtárakban folyó munka új formáinak a kifejlesztése. Kb. 1 millió koronát fordítanak évente erre a célra. (tovább…)