Tartalom

Kategória: 2009/ 6

KÖNYVTÁRPOLITIKA
Monok István: Időkapszula, vagy szolgáltató üzem. A könyvtárak ereje és gyengeségei 3-11
Pegán Anita: A MOKKA ma és holnap. Interjú Fonyó Istvánnéval, a MOKKA Egyesület elnökével 12-13
Fonyó Istvánné: Közhasznúsági jelentés a MOKKA Egyesület 2008. évi tevékenységéről 14-20

MŰHELYKÉRDÉSEK
Sóron Ildikó: A művészetterápiák könyvtári alkalmazásának új lehetőségei 21-32
Német Józsefné: A lenti városi könyvtár “titkos receptje”. Mi a titok nyitja? Van-e nyitja, és van-e egyáltalán titok? 32-42

HISTÓRIA
Pogány György: Kazinczy Ferenc és a könyvtárak 43-55

KÖNYV
Bényei Miklós: Debreceni cívis szólások és közmondások. Kálnási Árpád “virágai” 56-58
Futaky László: Művelődési törekvések a reformkori Erdélyben 58-60

Időkapszula, vagy szolgáltató üzem – A könyvtárak ereje és gyengeségei

Kategória: 2009/ 6

A könyvtárak társadalmi szerepének változását a mai Európában két alapvető tényező határozza meg. Az egyik az, hogy a kulturális örökség jelentős részének megőrzésével és rendelkezésre bocsájtásával történő potenciális hagyományátadás mellett, az információs technológia egyre bővülő lehetőségeinek kihasználásával információs központokká válnak. Ebben a szerepkörben a kutatást, az oktatást és nevelést és nem mellékesen a tudományos és köznapi ismeretek elterjesztését szolgálják. Anyagukat, amennyiben sikerül megőrizni, tekinthetjük időkapszulának is, olyannak, amelyet évezredek múltán csodálkozva nyitnak fel azok, akik majd akkor élnek, vagy éppen érkeznek erre a bolygóra. A másik alapvető tényező az európai dimenzió kiszolgálása, vagyis az a szerep, amelyet a könyvtárak az európai öntudat kialakításában játszanak.
Írásom elején ez utóbbi, részben kulturális politikai szempontról beszélnék. Európa semmi olyat nem tud termelni a jövőben, amit másutt a világon ne tudnának. Csak az európai országok kulturális öröksége, az erre épülő oktatás és teremteni tudás adhat szerepet a jövőben az itt élő embereknek, teheti őket versenyképessé a munkaerőpiacon. Más nem. A második világháborút követően az éppen aktuális katonai, hadiipari szempontok – az acélipar ezért volt akkor elsődleges kérdés – vetették fel egy európai közösség kialakításának szükségességét. Ezt követően – és sajnos, napjainkban is – egyoldalúan a pénzügypolitika alakítja ezt a szövetkezést. Meggyőződésem, hogy az európai politikának egyszer szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy kulturális politikáját elrontotta akkor, amikor a tagállamok magánügyévé nyilvánította (vagyis az Erópai Unió politikai szintjén degradálta), és azzal, hogy nem stratégiai elemként kezeli. (tovább…)

Címkék:

A MOKKA ma és holnap – Interjú Fonyó Istvánnéval, a MOKKA Egyesület elnökével

Kategória: 2009/ 6

- A MOKKA közgyűlése 2008 elején elfogadta az egyesület küldetésnyilatkozatát. Miben látod ennek a fontosságát?
- Az egyesület célja a magyar könyvtárakat és használóikat szolgáló, dokumentum- és információellátásukat nagymértékben javító közhasznú tevékenység a magyarországi könyvtári közös katalogizálási rendszer létrehozására és működtetésére. Az ezzel kapcsolatos fejlesztési feladatok ellátását, valamint a rendszer üzemeltetését – a MOKKA Egyesület és az OSZK közötti megállapodás értelmében – az Országos Széchényi Könyvtár végzi.
Célunk egyrészt, hogy a szolgáltatásokat hatékonyan érjék el mindazok, akik igénylik. Másrészt, hogy a korszerű szolgáltatási formák révén a használók könnyebben megállapíthassák a keresett könyvek és más dokumentumok lelőhelyét. Harmadrészt pedig a könyvtárközi kölcsönzés hatékonyságának növelése az ODR- és a MOKKA-adatbázis integrálásával. (tovább…)

Címkék: ,

A művészetterápiák könyvtári alkalmazásának új lehetőségei

Kategória: 2009/ 6

Bevezetés

A XXI. század könyvtára és könyvtárosa alapvetően más fogalmakkal dolgozik, mint elődei. Ma nem trendi, ha valaki olvasóról beszél, nem trendi, ha nem a web2.0-ból indul ki, sőt, az is maradinak számít, ha a könyvtárral mint létező, emberek befogadására alkalmas épülettel is számol.
A virtuális száguldozás közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni hús-vér ember mivoltunkról, s arról az apró momentumról, hogy olvasóink is hús-vér emberek, sok-sok sebbel, lobbal, azokat vállalva, vállalatlanul. S ha valami fáj, ha valahol fáj, nem elég egy akkumulátorcsere, egy újabb adag elektromos töltés ahhoz, hogy napi apró-cseprő bajainkról, jogos vagy jogtalan félelmeinkről, sajgó testi-lelki fájdalmainkról megfeledkezzünk, azokat kezelni tudjuk és így minőségi életet élhessünk. S mint oly sokszor, ez esetben is a hangsúly a minőségen van. Mert bizony van az úgy, hogy “lenni sem jó”. (tovább…)

Címkék:

A lenti városi könyvtár “titkos receptje” – Mi a titok nyitja? Van-e nyitja, és van-e egyáltalán titok?

Kategória: 2009/ 6

A Zala Megyei Közgyűlés 2009. január 30-án, a Megye Napján “a színvonalas közművelődési és közgyűjteményi munkáért, példaértékű kulturális és szervező tevékenységéért” Zalai Közművelődésért Díjat adományozott a Városi Könyvtár Lenti kollektívájának.

Így hangzott a hír, amelynek kapcsán Mezey László Miklós megkeresett, és arra kért, hogy egy cikk erejéig készítsek számvetést arról, mit tett a könyvtár a díjért, milyen rendezvényekkel, módszerekkel végeztük (végezzük) munkánkat, amellyel kiérdemeltük az elismerést, s amely más könyvtárak számára is tanulságos lehet.
Ezek után talán egy biztos és pontos receptet várnak tőlem a kollégák, de mint azt mindannyian tudjuk, még a legjobb szakácsokkal is megesik, hogy odakozmál vagy ehetetlen lesz egy étel, vagy éppen elsózzák. Jó lenne azt leírni, hogy végy egy barátságos, vendégszerető és vendégcsalogató könyvtárat, adj hozzá néhány kedves könyvtárost, akik megfelelő tudással, tapasztalattal, kommunikációs kultúrával, elkötelezettséggel, hivatástudattal rendelkeznek, hintsd meg bőven korszerű, minőségi szolgáltatással, és láss csodát! Azonban – mint tudjuk – a magyar könyvtárak, könyvtárosok a lehetetlent azonnal teljesítik, a csodára viszont néha itt is várni kell, addig viszont bőven meg kell érte dolgozni.
Nem várt, még csak nem is sejtett elismerésben részesültünk (szerintünk az egész város tudta már, csak mi nem), amely, bevalljuk, nagy örömet jelentett számunkra, újabb lendületet ad a jelenben és ezáltal kihat a jövőnkre is. (tovább…)

Címkék: ,

Kazinczy Ferenc és a könyvtárak*

Kategória: 2009/ 6

Kazinczy első fennmaradt levelét 1764. december 3-án, ötéves korában írta. A szüleinek gyermekes betűkkel rótt pár sor alatt “Kazinczy Ferenc msk. generális” olvasható. A kisfiú nem saját hadvezéri vágyait fejezte ki az aláírással, hanem a családi elvárásnak felelt meg ezzel: katonai pályára szánták. Évtizedekkel később a Pályám emlékezetében megjegyezte a levélről: “keserves sírás alatt írva oda” a generális titulus. Azonban néhány évvel később atyja is belátta, hogy Ferencet nem a hadi mesterség, hanem az irodalom, a könyvek érdeklik; Kazinczy József tudomásul véve fia hajlamait, megjósolta hitvesének, hogy “fiok generális ugyan nem lesz többé, de igen könyvcsináló”.1
Kazinczy valóban “könyvcsináló”, vagyis író lett, és a következő évtizedekben szerteágazó munkássága számos ponton érintkezett kora könyvkultúrájával. Aktív könyvtárhasználó volt, főleg a sárospataki kollégium gyűjteményére támaszkodott, de levelezésében, úti beszámolóiban rendszeresen hírt adott a felkeresett, illetve a munkáját segítő egyéb gyűjteményekről. Világosan felismerte a könyvtárak nagy jelentőségét a művelődés folyamatában, és abból a szempontból írt a bibliotékákról, hogy ezt a feladatot mennyire tudják betölteni.2 Maga is gyűjtő volt, tekintélyes magánbibliotékát hozott létre, és amikor anyagi helyzete romlása miatt kollekciójától megválni kényszerült, gyűjteménye katalógusát a kor színvonalának megfelelően állította össze. Ismerte, forgatta az akkoriban kiadott könyvészeteket, személyesen ismerte a XVIII-XIX. század fordulójának jeles hazai bibliográfusait, és leveleiben érzékletes jellemrajzokat készített például Horányi Elekről, Sándor Istvánról. Mint “könyvcsináló” szoros munkakapcsolatban volt kora nyomdászaival, tipográfusaival, és figyelemre méltó elgondolásai voltak a klasszicista könyvművészet lényegéről.3 (tovább…)

Címkék:

Címkék