KÖNYVTÁRPOLITIKA
Bartók Györgyi – Mezey László Miklós: “Nincsenek tartalékok, csak a feladatokban.” Interjú Monok Istvánnal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával 3-7 
Amberg Eszter: A nyilvános könyvtárak jegyzékének, valamint a költségvetési szervek jogállásának és gazdálkodásának 2008. évi változásairól 8-13

MŰHELYKÉRDÉSEK
Ládi László: Ügyfélkapu. Interaktív könyvtári portál könyvtárak és olvasók számára 14-18
Kardos András: konyvtar.hu 18-21

KONFERENCIÁK
Bényei Miklós: A lokálpatriotizmus bibliográfiai emlékműve : A Jászság könyvészete. A lektor tisztelgése 22-29
Szőnyi Éva: A Jászság könyvészete 29-31
Kelemen Katalin: A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete VI. Vándorgyűlése 32-34

HISTÓRIA
Pogányné Rózsa Gabriella: Megkésett recenzió és tudománytörténeti kalandozás. Martin Schrettinger : Versuch eines vollständigen Lehrbuchs der Bibliothek-Wissenschaft (1808-1829) 35-44

PERSZONÁLIA
Nagy Anikó: Busa Margit (1914-2009) 45-47
Sántháné Antal Sára: Berza László (1925-2009) 48-50
Fejős László (1951-2009) 51-53

KÖNYV
Ferenczy Endréné: A főváros könyvtárának története 1945-1998 54-56
Mezey László Miklós: Jegyzetek a Könyvtári levelekhez 57-60

- Tisztelt főigazgató úr, kedves István! Elég nehéz volt egyeztetnünk ennek az interjúnak az alkalmát, hiszen sokat utazol, sok időt töltesz külföldön, szinte utazó nagykövete vagy könyves kultúránknak, illetve a magyar könyvtárügynek, Úgy tudom, a magas állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét sem vehetted át személyesen március 15-én, mert éppen Moszkvában voltál. Mindenekelőtt szívből gratulálunk a kitüntetéshez! Első kérdésünk is erre vonatkozik: milyen eredményeknek köszönhető, hogy téged ért ez a megtiszteltetés? Mert ugyan lehetne szerényen szabadkozni az érdemek dolgában, de az azért bizonyos, hogy egy ilyen rangos kitüntetés odaítélését alaposan megfontolják és meg is indokolják.
- Igazán nem tudom. Akkor tudtam meg, hogy valaki felterjesztett, amikor a Miniszterelnöki Hivatal illetékes főosztálya megkérdezte, hogy elfogadom-e, ha megítélik. A hivatalos indoklás számomra nagyon meglepő. Biztató is egyben. “Könyvtörténeti kutatásiért, a nemzeti könyvtár nemzetközileg is elismert kutatóhellyé válása érdekében végzett sokoldalú tevékenységéért.” A meglepetésem abból fakad, hogy az eddigi tíz év, amelyet az OSZK-ban töltöttem, nem volt elég arra, hogy sikerüljön a közgyűjteményeket azon intézmények sorába elismertetni, amelyek a kutatónkénti fejpénzt megkaphatják. A múzeumok, a levéltárak és a könyvtárak ugyanis ilyen pénzt nem kapnak. Vállalnánk persze a megmérettetést, semmiféle más feltételt nem akarnánk elismertetni, mint aminek alapján egy akadémiai intézet vagy egy egyetemi tanszék megkapja ezt a fejpénzt. (tovább…)

2009. január 1-jén lépett hatályba a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény1 (a továbbiakban: Kt.), valamint módosult az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) és az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ámr.), amelyek jelentős változást hoznak a költségvetési szervek alapítását, átalakítását, megszüntetését illetőleg.
A Kt., amely tehát meghatározza a költségvetési szerv fogalmát, típusát, létrehozásának feltételeit, két fő részből áll: az első rész szabályozza a költségvetési szervek jogállását, a második pedig ehhez igazítja, módosítja az Áht. intézményi gazdálkodásának szabályait.
A Kt. 2. § (2) értelmében a költségvetési szerv létrehozásáról jogszabályban vagy határozatban kell rendelkezni. A jogszabály vagy határozat alapján alapító okiratot kell az alapító szervnek2 kiadni. A költségvetési szerv alapító okiratának tartalmi elemeit korábban az Áht., jelenleg viszont a Kt. 4. §-a tartalmazza3. Ennek értelmében fel kell tüntetni az alapító okiratban a szakmai alapfeladatot is, amelyet – a könyvtár esetében – az 1997. évi CXL. tv. 55. és 65. §-a határozza meg, ezért indokolt a feladatokat részletesen is felsorolni az okiratban. A költségvetési szervekről a kincstár nyilvános és közhiteles nyilvántartást vezet.

(tovább…)

A fejlesztés általános célja

A könyvtárügy 2008-2013. közötti időszakra vonatkozó stratégiájának második célkitűzése így szól: “…épülettől és a nyitvatartási időtől függetlenül hozzáférést biztosítson ezen [nemzeti kultúra dokumentumaihoz] információkhoz és adatokhoz, és a könyvtári szolgáltatások jelentős részéhez”. Ellátásához a beavatkozásoknál szerepel a következő feladat: “Szabványos felépítésű könyvtári portál (könyvtári ügyfélkapu) kialakítása a használók bevonásával; nem könyvtári és nem hagyományos információk és ismeretek (iwiw, wiki, könyvesboltok, antikváriumok, más archívumok, elektronikus szolgáltatások) közvetítése”.
A könyvtárak hatalmas tudástartalma mintha elveszne az internet korában, pusztán azért, mert a felhasználók – ezen belül kiemelten a fiatalabb nemzedék – nem tudnak eleget róluk. A megfelelő tájékoztatás felkeltheti az érdeklődésüket, és újra rokonszenvessé teheti számukra e világot. A könyvtárak egyetlen ponton való elérhetősége növeli azok “láthatóságát”, az olvasók mellett más intézmények, például a sajtó számára is. A különböző könyvtárak egyedi színei nem vesznek el, hiszen ez az “ügyfélkapu” átjárót biztosít hozzájuk. (tovább…)

Közel egyéves fejlesztés eredményeképpen valósult meg a Könyvtári Intézet szervezésében, az NKA támogatásával annak a weboldalnak a fejlesztése, amely mintegy kéthónapos tesztidőszak után, e cikk megjelenésekor már minden bizonnyal a nagyközönség számára is elérhető lesz a konyvtar.hu címen. A fejlesztés célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet a könyvtárakban rejlő lehetőségekre, mai eszközökkel, a mai közönség elvárásainak is megfelelve, de részben új szemléletmóddal, olvasók és könyvtárosok munkáját és együttműködését egyaránt serkentve. E cikkben elsősorban a portál felhasználási lehetőségeiről, funkcióinak hátteréről lesz szó, a konkrét menüpontokat a cikk után, rövid összefoglalóban ismertetjük, hiszen ezeket érdemesebb “élőben” kipróbálni.
Sokakban felmerült a kérdés, és ezért amennyire lehetséges, érdemes tisztázni, hogy hogyan viszonyul a Könyvtári Intézet fejlesztése (hivatalosan “interaktív könyvtári portál könyvtárak és olvasók számára”) egyes, a TÁMOP pályázatok keretében kitűzött célokhoz. A konyvtar.hu tapasztalatszerző “pilot projekt”. Lehetővé teszi, hogy kipróbáljuk, miként működik a közösségi tartalomszolgáltatás modellje a könyvtárszakmában; hogy a könyvtárak felmérjék, mennyire előnyös ez számukra; hogy kipróbálják, az olvasók hogyan reagálnak az új szolgáltatásokra; és tényleg nem utolsó sorban, milyen új lehetőségei vannak a könyvtári szoftvereket fejlesztő cégek együttműködésének. (tovább…)

Lassan tíz esztendeje lesz annak, hogy kedves kollégáim, a jászberényi városi könyvtár igazgatónője és helyettese felkértek az akkortájt készülő kiadványuk, A Jászság bibliográfiája lektorálására. Minekutána a helyismereti-helytörténeti tevékenység, azon belül a bibliográfiai munka szívügyem, készséggel vállaltam a feladatot. Hamar kiderült, hogy az összeállítás folyamata még abban a stádiumban van, amikor a lektor tényleg és érdemben segíthet. Rövid időn belül megtaláltuk a közös hangot, alkotó együttműködés alakult ki közöttük. S amikor a bibliográfia második, bővített változatának a gondolata felvetődött, majd tetté érlelődött, kíváncsi izgalommal fogadtam az újabb felkérést. Hálásan köszönöm, hogy a kiadók ismét engem választottak. Tőlem telhetően igyekeztem folyamatosan figyelemmel kísérni, és észrevételeimmel, tanácsaimmal segíteni a munkát. Teltek az évek, formálódott az új kiadvány, együtt gondolkodtunk, tépelődtünk a célravezető megoldásokon, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a leendő kötet már nemcsak a jászberényi kollégáké, nemcsak a jászoké, hanem egy icipicit a sajátom is. Talán nem veszik rossz néven, ha a következőkben már így, A Jászság könyvészete megszületése felett érzett személyes örömmel, és a szép, erős gyermek láttán a keresztapa elfogultságával szólalok meg. Szeretném hinni, hogy sokan, a jelenlevők is velem, velünk együtt örvendeznek. Előadói tisztemből fakadóan azért megpróbálok a tárgyilagosság talaján megmaradni.
Ritka eset – különösen manapság, a számítástechnika korában -, hogy egyik vagy másik magyarországi helyismereti-helytörténeti bibliográfia második, bővített kiadásban is napvilágot lát. Ezúttal alkalom nyílt erre, és a kiegészített, terjedelmesebb és ennél fogva tartalmasabb változat közzététele mindenképpen üdvözlendő fejlemény. Köszönet érte az összeállítóknak, a közreadóknak és mindazoknak, akik anyagilag vagy adataikkal támogatták a létrejöttét. (tovább…)