KÖNYVTÁRPOLITIKA
Bartos Éva: “Diplomás könyvtáros állást keres” 3-11

MŰHELYKÉRDÉSEK
Varga Kornélia: Gyermekkönyvkiadás és gyermekkönyv-kereskedelem a rendszerváltozás után 12-18
Péterfi Rita: Számítógép-használat és felekezeti hovatartozás 18-24
Vidra Szabó Ferenc: Felhasználói elégedettségvizsgálat az Országos Széchényi Könyvtárban 25-30
Tóth Rita: A 2006-os év könyvtárának gyermekrészlege 31-33
Éger Veronika: “…hiszek a mesékben” : beszélgetés Kristóf Márta népi iparművész könyvtárossal 33-37

ÚTON
Bartók Györgyi: “Kis sziget” őszi verőfényben 38-40

HISTÓRIA
Várszegi Asztrik: A Mátyás Graduálé méltatása 41-43

MEMENTO
Nagy Réka Anna: Sándor István, a néprajzi bibliográfus 44-51

KÖNYV
Bényei Miklós: Szemléleti áttörés : laudáció egy könyvtártörténeti munkáról 52-56
Böőr László: 1956 Szentendrén 57-60

Bevezetés

A cím önmagáért beszél. Elárulja, hogy könyvtárosi álláshirdetésekről lesz szó valamilyen formában. Mi késztetett a könyvtáros pályának éppen ebből a nézőpontból való vizsgálatára? Talán az, hogy hazai előzményét még nem találtam, viszont tudomásom van az eljárás gyakori külföldi alkalmazásairól, tehát feltehetően hozhat új felismeréseket, érdekes megállapításokat az elemzés. A munkaerőpiac átalakulása lényegében a rendszerváltozás óta fokozatosan észlelhető, de az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta hihetetlenül felgyorsult az élet minden területén. Nyilvánvaló, hogy szakmánkat sem hagyja érintetlenül a változás. Hogy miként is áll a könyvtáros munkaerőpiac – a kérdés megközelítésének egyik lehetséges eszközeként próbáltam meg az álláshirdetéseket elemezni. Ezek közül is csupán azokat, amelyek a könyvtárosok levelezőlistáján, a Katalisten jelentek meg. (tovább…)

Az olvasáskutatók intenzíven vizsgálják, milyen az olvasási kultúra Magyarországon, és hogyan lehetne a sokszor kedvezőtlen mutatókon pozitív irányban változtatni. Ahhoz azonban, hogy a felnőtt társadalomban változásokat tudjunk elérni, először mindenképpen a gyerekek olvasási kultúráját kell fejleszteni. Ebben a nevelődési folyamatban nagyon nagy szerepe van a családnak, az iskolának, a hozzáférhető irodalomnak és persze a könyvtáraknak is. Figyelemmel kell kísérni a kiadott könyvek tartalmi differenciáltságát, minőségét, a példányszámát, hogy ezek mind megfelelően szolgálják az elérendő célt, a felnövekvő nemzedék olvasóvá nevelését.
Manapság nagyon sokféle hatás éri a gyerekeket, a fiatalságot. Mindannyian tudjuk, az információáramlás felgyorsult, egyre szélesebb körben terjednek az elektronikus eszközök, de még mindig a “hiteles” nyomtatott dokumentumok a meghatározóak az ismeret- és az információszerzésben. A televízió, az internet, a video- és DVD-filmek már születésüktől kezdve körülveszik a gyerekeket és hatnak rájuk. Ráadásul a rohanó élet, az a körülmény, hogy a szülőknek egyre kevesebb idejük marad a gyermeknevelésre, mind-mind hatással van arra, hogy a gyermek mivel foglalkozik szabadidejében, hogyan készül felnőtt életére. (tovább…)

A kutatásról

Ez az írás az Országos Széchényi Könyvtár és a TÁRKI 2005. szeptember 16-a és október 15-e között folytatott országos reprezentatív vizsgálatából származó vallási és felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatokat ismerteti. E kutatásból származó adatokra építve ezidáig számos tanulmány jelent meg.1
A mintavétel során többlépcsős, arányosan rétegzett valószínűségi eljárás alkalmazására került sor. A minta nemcsak a felnőtt magyar népességet, hanem a magyar háztartásokat régió szerint is reprezentálja. Az összes felkeresett cím száma: 4288 volt, az összes lekérdezett címé pedig 2058. A 16 éven felüli egyéni lekérdezett kérdőívek száma: 3808.
Mivel korábbi kutatásaink során a felnőtt lakosságra vonatkozó adatokkal dolgoztunk, ezért az adatállományból leválogattuk a 18. életévüket be nem töltöttek által szolgáltatott adatokat. A korábbi adatokkal való összevetés, az összehasonlíthatóság csak ezáltal valósulhatott meg. Itt kell elmondani, hogy az OSZK-n belül működő olvasáskutatási műhelynek soha korábban nem volt alkalma ilyen megbízhatóságú és nagyságrendű (3674 fős) mintával dolgoznia.
A TÁRKI 163 tételt tartalmazó omnibusz kérdőívében 10 kérdéssel volt jelen az olvasás témakör. (tovább…)

Az OSZK vezetősége kezdeményezésére, a Könyvtári Intézet irányításával kérdőíves vizsgálatot folytattunk könyvtárunk személyes használói körében 2007. május 12-e és június 5-e között. Elsődleges célunk az volt, hogy árnyalt képet kapjunk látogatóink legfőbb szociológiai jellemzőiről, legfontosabb használói szokásaikról, elvárásaikról, és nem utolsó sorban a szolgáltatásainkkal kapcsolatos elégedettségükről. A kérdőív összeállításakor támaszkodtunk a korábbi, hasonló jellegű vizsgálatok során megfogalmazott kérdésekre,2 és az Olvasó- és Tájékoztató Szolgálat munkatársait bevonva, némileg módosítottuk, kiegészítettük azokat.
A vizsgálat során az ún. egyszerű, véletlenszerű mintavétel módszerét alkalmaztuk. Öt héten keresztül, heti egy-egy mintavételi nap alkalmával kérdőívet adtunk minden személyes felhasználónknak, arra kérve, hogy távozása előtt adja le munkatársunknak. Ezzel biztosítottuk a véletlenszerűséget (a mintavételi napokat véletlenszerűen jelöltük ki), valamint azt is, hogy mindenkinek azonos esélye legyen a bekerülésre.

(tovább…)

Sándor István (1907-1994) szerteágazó és gazdag életművét tekintve sokszor méltatlanul háttérbe szorul az az egyéniség, aki egyben a magyar néprajzi bibliográfia “egyszemélyes” megteremtője.1 A lexikonok, életrajzi adattárak meg sem említik vagy utolsó helyen sorolják fel nevénél a könyvtárosi, bibliográfusi tevékenységet, ugyanakkor idejének java részét bizonyára ez a munkaterület kötötte le. A bibliográfusi munka Sándor István számára igazi elhivatottság, mondhatni, belső megszállottság volt, amely szoros egységben állt a folklorista, irodalomtörténész kutatóval, tanárral; számára egyenértékű élethivatás volt valamennyi szakterület, amelyet művelt. Politikailag és szakmailag félreállított, nem kívánatos személyként került a szegedi főiskola katedrájáról a Néprajzi Múzeum könyvtárába, ahol 1946 novemberétől 1969-ig dolgozott mint könyvtárvezető, s mint a Néprajzi Bibliográfia kezdeményezője és szerkesztője. (tovább…)