KÖNYVTÁRPOLITIKA
Bánkeszi Katalin: Merre tart a könyvtáros világ? : Gondolatok két nemzetközi konferencia kapcsán 3-8
Balogh András: Könyvtáros etika a gyakorlatban 9-19

MŰHELYKÉRDÉSEK
Pegán Anita: Békéscsabán novemberben 20-26
Takáts Béla: Aprónyomtatványok teljes szöveges keresésének megvalósítása könnyen, gyorsan 27-31
Orbánné Kalmár Judit: Könyvtár 2.0. Szubjektív fogalomrakosgatás ide-oda 32-34
Balogh Mihály: Jelentés az iskolai (kollégiumi) könyvtárakban 2006-ban végzett könyvtári szakfelügyeleti vizsgálatról 35-46

KONFERENCIÁK
Kis Klára: Akadálymentes könyvtárhasználat az új évezred küszöbén 47-51

MEMENTO
Pogányné Rózsa Gabriella: Lehotzky András Magyar Könyvtára és kapcsolatai a korai magyar könyvészetekkel 52-57

KÖNYV
Mezey László Miklós: Tájirodalom és irodalmi táj a helyismereti munkában 58-60

Gondolatok két nemzetközi konferencia kapcsán

…ami az előadásból kimaradt…*

2006 júniusában az ausztriai Salzburgban rendezték meg An Expedition to European Digital Cultural Heritage címmel – a MINERVA program által is támogatott – digitalizálási konferenciát. A rendezvény alcímében – Collecting, Connecting – and Conserving? – nem véletlenül van kérdőjel, hiszen sokakat foglalkoztató, aktuális kérdések voltak napirenden. Bár számos érdekes felszólalást hallhattunk, és szép eredményekről számolhattak be az előadók, őszintén szólva mégis úgy érzem, nem sikerült minden feltett kérdésre megnyugtató választ adni. De ez talán nem olyan nagy baj…, fontos, hogy megfogalmazódtak a problémák, amelyekkel közösen foglalkoznunk kell. A DAT konferencián elhangzott előadásban a salzburgi találkozóról kevesebb szó esett, ezért itt erről szól részletesebben a beszámoló.
A rendezvényen – az EU támogatásának köszönhetően – minden érdeklődő ingyen vehetett részt. Célközönségként az örökségintézményeket, a kutatóintézeteket, multimédia-fejlesztőket, a MINERVA program nemzeti képviselőit és a politikai döntéshozókat jelölték meg. Az előadások angol, német és francia nyelven hangzottak el, a könnyebb megértést szinkrontolmácsok segítették. (tovább…)

A könyvtáros etika néhány általános kérdése

A könyvtáros szakmai munkája etikai vetületeinek, követelményeinek megfogalmazása a Könyvtáros etikai kódex állandó aktualitása, kidolgozása kapcsán került az érdeklődés középpontjába. Ahhoz, hogy jól értsük és olvassuk a könyvtárosok etikai kódexét, meg kell vizsgálnunk a morálfilozófia, az etika néhány alapvető kérdését, hogy lássuk a kódex gyakorlati hasznát, alkalmazását; konkrét társadalmi–használói viszonyrendszerbe helyezve a szakmai és olvasói elvárásokat, viselkedési normákat. Lássuk tehát a morál két oldalát: téziseinek elvont általánosságát és a gyakorlati cselekvés konkrét tartalmi mozzanatai által megvalósuló gyakorlatát.
Etikán olyan viselkedési normákat kell értenünk, amelyek általános érvénnyel írják le cselekedeteink kritériumait. Egy cselekedet morális tartalmának leírásakor meg kell határoznunk, milyen alapokra építve mondhatjuk, hogy ez vagy az a cselekedet jó, avagy rossz. A kérdésből az is adódik, hogy az etika egyik filozófiai kérdése épp arra keresi a választ, hogy mit tekintünk egyáltalán morálnak. Tapasztalatilag összegzett és hagyományozott, minden történelmi korszakban általánosan elfogadott objektív értékekről van szó, vagy koronként újra- és átértelmezett társadalmi viselkedési szabályokról? Esetleg e kettő dialektikus elegyéről és egységéről, amelyek kölcsönösen egymásra hatva, egymást kiegészítve jelentik az etika elméleti–gyakorlati oldalát. (tovább…)

Nyár közepe óta készülődök Békéscsabára. Ambrus Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár igazgatója akkor még elhárította a beszélgetést, most viszont egyik napról a másikra szívesen fogadott.

– Miért gondolkozott ilyen sokáig ezen az interjún? – kérdeztem rögtön kíváncsian.
– Tulajdonképpen azon gondolkoztam, hogy mi újat tudok még mondani. Hiszen már annyi helyen nyilatkoztam, beszéltem szakmai kérdésekről. Ráadásul éppen egy nagyon elfoglalt időszakban keresett; szeptemberben és októberben pedig a Kolbászfesztivál miatt szabadságon vagyok.

– Ha jól tudom, ez a fesztivál az egyik szívügye.
– Az egyik a sok közül. Mert az ember úgy szocializálódik, hogy elsősorban békéscsabai és azután minden más. Tősgyökeres békéscsabai vagyok. Úgy mentem el Debrecenbe az egyetemre, hogy jövök vissza. És tudatosan maradtunk itt a feleségemmel. Ez nem is közösségi vállalás, hanem inkább a családhoz, a gyökerekhez való ragaszkodás. (tovább…)

Köszönet Káldos Jánosnak.
(OSZK MEK Osztály)

„A könyvtárak túlnyomó többsége az önfeltáró rendszert választja, vagyis a tárolás tematikus rendben történik” – írta a könyvtárak helyismereti tevékenységét összefoglaló művében az aprónyomtatványokról Bényei Miklós.1 Ugyanő 2004-ben így fogalmazott: „A feltárásban új formákat kell előnyben részesíteni – pl. a mikroanalitikus feltárást –, illetve szükségessé válik olyan dokumentumfajták egyedi feltárása is, amelyeket eddig nem így, hanem az ún. önfeltáró módszerrel dolgoztunk fel (pl. állóképek, aprónyomtatványok). [...] Az aprónyomtatványok történeti forrásértéke napjainkban kezd nyilvánvalóvá válni; a bennük rejlő információk könyvtári feltárása szintén kemény feladat, itt is a számítógép adhat reális esélyt.”2 (tovább…)

December 3-a fogyatékkal élő embertársaink világnapja. Az ENSZ által 1993 óta nyilvántartott és kiemelt napon minden esztendőben egy-egy gondolat köré szerveződnek az ünnepi programok. 2006-ban a fő témának ajánlott Életminőséget minden állampolgárnak gondolata jegyében rájuk emlékezett a könyvtáros társadalom is, amikor részt vett az Akadálymentes könyvtárhasználat az új évezred küszöbén címmel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban helyet kapó konferencián, és a fogyatékos emberek sokféle csoportját képviselő szakemberek bevonásával megpróbálta áttekinteni, összefoglalni az elmúlt évtizedekben megélt sikereket és kudarcokat, a jövőbeli célokat és feladatokat.
Az ünnepi hangulatot az értelmileg sérült gyerekekből álló Parafónia Zenekar hangversenye alapozta meg. Fabényi Réka zenepedagógus vezényletével tartott egyórás koncertjük, fegyelmezett előadásuk újabb szép példáját nyújtotta a zene óriási fejlesztő hatásának, annak a nem újkeletű pedagógiai felismerésnek, hogy a “zene utat teremthet oda is, ahová a szavak már nem.”
 Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója, valamint a konferencia levezető elnöke, Bertalanné Kovács Piroska, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Verseghy Ferenc Könyvtár igazgatójának köszöntő szavai tág perspektívába állították a további előadások mondanivalóit. A könyvtárügyben elért sikerek vázlatos áttekintése mellett ugyanis mindketten a szemléletváltás fontosságára hívták fel a résztvevők figyelmét. A jövőben a könyvtáraknak ugyanis nemcsak azt kell felmérniük, miben tudnak segíteni a rászorulóknak, hogyan tudnak mindazokhoz fordulni, akik valamilyen hátránnyal élnek, hanem olyan kihívásokkal is szembe kell nézniük, hogy milyen eszközökkel tudnak egy másfajta életminőség biztosításához hozzájárulni, hogyan tudják azt a könyvtári szolgáltatás rendszerébe integrálni. (tovább…)