KÖNYVTÁRPOLITIKA
Bartos Éva: Hivatása könyvtáros 3
Nagy Dóra: Milyenek a könyvtárosok? 9

FÓRUM
Monok István: Mindörökké Uriel 19
Hegyközi Ilona: A könyvtári rendszer stratégiai fejlesztése 25

MŰHELYKÉRDÉSEK
Pegán Anita: Szekszárdon júliusban 27
A helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása
Monostori Imre: Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár 36
Bényei Miklós: Gondolatok a helyi irodalmi értékek könyvtári számbavételéről 47

PERSZONÁLIA
Poprády Géza: Óvári Sándor (1920-2005) 54

KÖNYV
Mezey László Miklós: A magyar könyvgyűjtő kalauza 57

Bizonyára sokan felismerték a teremben ülők közül, hogy a címül szolgáló egyszerű kijelentést – mint vándorgyűlési vezérfonalat és mint előadáscímet is – kölcsönvettük a Pest Megyei Könyvtár és az akkori KMK egy 1978-as kiadványáról. Úgy gondoltuk, hogy mivel húsz év után most újra Pest megye vendégei vagyunk, talán nem veszik zokon tőlünk ezt a plágiumot. A címén kívül még sok egyéb értéke is volt ennek a kötetnek, szerintem ez indította el a könyvtáros társadalmat egy önfeltáró, önismereten alapuló, identitáskereső gondolkodásmód felé. (tovább…)

Dolgozatomban a könyvtároskép milyenségét vizsgálom, a könyvtárosokról a szépirodalomban és a filmek vizuális világában megjelenő összetevőket tanulmányozom. Tudós csodabogarak, tiszteletreméltó kutatók, mániákus könyvszeretők és embergyűlölők – ilyenek a könyvtárosok? (tovább…)

Az OSZK kisnyomtatvány-megsemmisítése kapcsán

Mi miért történik velünk? Ki, mikor és miért avatkozik bele életünkbe akkor is, ha soha sem láttuk egymást? Ki, miért szól hozzá olyan kérdésekhez, amellyel kapcsolatban semmiféle érdemi információval nem rendelkezik, hozzáértéséről soha nem tett tanúbizonyságot? Olyan kérdések, amelyeket sorolni lehet, megválaszolni bizonnyal nem. Talán az író az egyetlen illetékes, hogy egyszer csak elmondja nekünk: nem kell csodálkozni, ez mindig így volt. Az ő tanítása, az ő meséje alatt találva érezhetjük magunkat, szoronghatunk, elégedettség lehet úrrá rajtunk. Érezhetjük magunkat szerencsétlennek, lehetünk büszkék. De jó elolvasni.1 Talán nem túl szerény egy hétköznapi ügy kapcsán egy kiváló regény egyik olvasatára utalni, de magam is találva éreztem magam olvasása közben, mint – gondolom – sokan mások. (tovább…)

Szekszárdi látogatásom tapasztalatait kissé rendhagyó módon ismerhetik meg, Kedves Olvasók. A megyei könyvtár bemutatása a város és a megye híres szülötteinek – Babits Mihály, Illyés Gyula, Mészöly Miklós, Perczel Dezső – gondolataival, valamint a róluk szóló történetekkel meg-megszakítva tárul Önök elé, a múltat a ma tükrében is megmutatva. (tovább…)

A kiváló művelődésszociológus, Gereben Ferenc figyelmeztet bennünket arra, hogy a közismert latin szállóige, a “Habent sua fata libelli” (vagyis, hogy a könyveknek saját sorsuk van) – hiányos, csonka formában ment át a köztudatba. Ugyanis eredetileg a következőképpen hangzott: “Pro captu lectoris habent sua fata libelli”, vagyis: az olvasó “fejétől”, tehát az olvasó, a befogadó műveltségétől, habitusától, érzelmeitől, további cselekedeteitől stb. függ egy-egy mű, könyv, alkotás jövőbeli virtuális élete: helye, híre, értéke, érvénye. (tovább…)

“Adhat-e egy-egy jól körülhatárolható tájegység sajátos megkülönböztető értéket a kultúrának? S ezen belül az irodalomnak?” – kérdezte Simon István költő közel négy évtizeddel ezelőtt a Veszprém megye irodalmi hagyományai című, nagy sikert aratott könyvtári kiadvány köszöntőjében. (tovább…)