Könyvtárpolitika
Skaliczki Judit: Az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer (ODR) fejlesztésének irányai 3
Vidra Szabó Ferenc: Könyvtári trendek a statisztikai adatok tükrében (1998-2002) 7
Sonnevend Péter: Könyvtárügyünk az ezredfordulón – a statisztika tükrében 24

Műhelykérdések
Bényei Miklós: A kistelepülési könyvtárak helyismereti gyűjteményeinek kialakítása 36
Lencséné Bogár Anikó: On-line cikkrepertórium a Széchenyi István Egyetem Könyvtárában 41

Konferenciák
Borostyániné Rákóczi Mária: Tudásalapú társadalom – információs műveltség 45

Extra Hungariam
Mikulás Gábor: Új könyvtárvilág 48

Perszonália
Futala Tibor 75 éves 51
Zsidai József: Pallaghy Andrásné (1950-2003) 54

Könyv
M.L.M.: Kismonográfia Somogy vármegye könyvtárának százhúsz esztendejéről 56
V. Ecsedy Judit: Gyakorlatias Kalauz 58

A jól működő könyvtári rendszer, amely különböző ellátási megoldások révén behálózza egy ország egészét és közvetít a világ és az adott ország között, olyan tárgyi és szellemi infrastruktúra, amely jóval több az információ és a dokumentum eljuttatására, illetve megszerzésére kialakított hálózatnál. Olyan alaprendszere ez az országnak, amelyen keresztül – megfelelő ICT, tárgyi technikai kiépítettség és minőségi szakmai munka mellett – az állampolgárokhoz el lehet jutni, meg lehet őket szólítani, a kérdéseikre választ lehet adni, azaz be lehet vonni az ország lakosságát a társadalom életébe, amelynek így alakítói lehetnek.

Az ODR kialakításával és működtetésével a NKÖM a könyvtári rendszeren belül ezt kívánja magas színvonalon megoldani.

Az ODR küldetése:

• az esélyegyenlőtlenség csökkentése: megteremteni az információhoz és dokumentumokhoz való hozzájutás egyenlő esélyének lehetőségét;
• csökkenteni az információban gazdagok és az információban szegények közötti különbséget.

A küldetés megvalósítása érdekében olyan feladatrendszert kell megoldani, amely alkalmas bármiféle hátrányos helyzet csökkentésére, feloldására, legyenek azok földrajziak, a nem megfelelő dokumentum- vagy információellátottságból eredőek vagy egészségügyiek.

(tovább…)

Bevezető

A Könyvtári Intézet munkatársai időről időre kísérletet tesznek arra, hogy a statisztikai adatok segítségével rámutassanak azokra az eltérésekre és tendenciákra, amelyek a különböző helyzetű könyvtárakat jellemzik. Korábban két tanulmányt is publikáltunk ebben a témában, mind a két alkalommal tíz-tíz év változásait bemutatva.1 Jelen dolgozatunkban elsősorban a mai helyzetre koncentrálunk, illetve az elmúlt öt év változásait vesszük alaposabban szemügyre.

Elemzésünk – reményeink szerint – segítséget nyújthat a minőségmenedzsment szemlélet és gyakorlat minél szélesebb elterjedéséhez, különös tekintettel a tudatos teljesítményértékeléshez, a különböző régiók, megyék és könyvtárak adatainak összevetéséhez. Munkánkkal elsősorban a különböző időpontokban és helyszíneken elért eredmények eltéréseire, kiugró értékeire, a trendek irányultságára hívjuk fel a figyelmet, és kevésbé vállalkozunk arra, hogy az egyes eltérések sokrétű okait feltárjuk. Mindezen feladatok az egyes könyvtárakra várnak, csakúgy, mint a lemaradás okai megszüntetésének és a felzárkózás módszereinek összegyűjtése, kidolgozása és alkalmazása.

A könyvtárakra vonatkozó adatokat az évente megjelenő könyvtári statisztikai kiadványokból vettük. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ezek az alapadatok mindenki számára hozzáférhetőek nyomtatott2 és elektronikus formában3 is, tehát az elemzések az egyéni igényeknek megfelelően kiegészíthetők, bővíthetők, finomíthatók.

(tovább…)

Jegyzetek
a könyvtár-statisztikai CD-ROM kapcsán

Bevezetés

A XX. század magyar könyvtárügyének korszerű szemléletű megírása rendkívül fontos lenne. Különösen azért, mert a történelem féltucatnyi fordulatot hajtott végre – Romsics Ignác kitűnő századmonográfiája nyolc fejezetre tagolja e száz évet -, s minden újabb fordulat jelentős változást, többnyire törést jelentett a könyvtárak sorsában is. A legutolsó: a rendszerváltozás – immár lassan másfél évtizedes szakaszt jelentve – újra próbára tette az egész szakmai struktúrát (jóllehet nem kívánta egészében tagadni a fennálló könyvtári viszonyokat). Viszont “külső” körülményei (a fenntartó anyagi helyzete, az információs társadalom térhódítása, az infláció: nem csupán, de különösen a dokumentumárak terén stb.) annál húsbavágóbban átalakultak. Reagáltunk-e az új helyzetre érdemben (átfogóan)? Ha csak erről a tizenvalahány évről képesek vagyunk érvényes megállapításokat tenni – jelenségek és lényeg szintjén egyaránt -, akkor könnyebb lesz a század egészének értelmezése szakmai szempontból is.

A társadalmi valóság megismerésének egyik eszköze a statisztika. Minél egyértelműbb, minél konzekvensebb és minél hosszabb idősávot fog át, annál inkább képes elősegíteni a megismerést. E közhelyek azért számítsanak bocsánatos bűnnek, mert most valódi teljesítmény születik, hála a Könyvtári Intézet szakembereinek, Somogyi Józsefnek és Vidra Szabó Ferencnek. Az első hazai könyvtár-statisztikai CD-ROM öt évet (1998-2002), tekint át, s így jó alkalmat ad arra is, hogy “megszólítsuk” az ezredforduló magyar könyvtárügyét, az 1997. évi kulturális törvény utáni fél évtizedet. S minthogy a mostani kiadvány lényegében a hetvenes évek elején az akkori KMK-ban – Papp István igazgatóé az érdem – született közművelődési könyvtári statisztikát mondhatja közvetlen ősének, van arra is lehetőség, hogy figyelmünket a szükséges mértékig kiterjesszük a rendszerváltozás egész időszakára, illetve a közvetlen azelőtti szakaszra is. Ebben komoly segítséget nyújt Vidra Szabó Ferenc két korábbi – az 1985-1995, majd 1989-1999 közti időszakot átfogó – tanulmánya is, melyek e folyóiratban láttak napvilágot (3K 1997. június, illetőleg 2001. április). A CD-lemez több tematikus táblázatot és Vidra Szabó Ferenc kitűnő elemzését tartalmazza. Az intézet Könyvtári statisztika című éves összeállításai bizonyos szempontból többet, illetve kevesebbet tartalmaznak, így a mélyebb értelmezés feltételezi a lemez és a papírkiadás együttes használatát.

Tim Berners-Lee 1993-ban hozta létre a World Wide Webet, a világhálót a hatvanas évek végén megteremtett alapra építve és ezen érdemeit elismerve II. Erzsébet királynő mostanában avatta birodalmi lovaggá. A világháló egészében átformálja szakmai tudatunkat, környezetünket és feladatainkat. Vannak olyan hangok – magam provinciális, illetve technokrata minősítést tennék melléjük -, melyek szerint a könyvtár mint fizikailag létező intézmény maholnap idejétmúlttá válik (vagyis – úgymond – nem más, mint elegendő számú gép hálózatba kapcsolása). Azt gondolom, a korábbi működésmódot kell radikálisan átalakítani, ám az egyre rohamosabban gyarapodó információáradat viszonyai épp megerősítik azt a feladatunkat, hogy közreműködésünkkel az érdekelt használó érvényes és valóban igényei szerinti információhoz juthasson. Ha jól segítjük, neki lesz könnyebb, s ezáltal mi válunk nélkülözhetetlenné. E kitérőnek tűnő gondolatsorra azért van szükség, mert ideje újraforgalmaznunk a könyvtár mibenlétét. Például: a szakma legújabb, máris maradandó értékeket képviselő/termő intézménye, a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (kiemelés tőlem – S. P.) vajon beletartozik-e a “könyvtár” fogalomkörébe? Vagy a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ? Talán e kérdések is megérdemlik a tisztázást – a könyvtár fogalmának újragondolása keretében -, és akkor a statisztikában is helyet kaphatnak (az) új típusú intézmények.

(tovább…)

Mi indokolja a tárgykör napirendre tűzését?

Több, egymást erősítő, szervesen egybefonódó okot is megemlíthetünk. Mindenekelőtt a jogi kényszert. Az 1997. évi CXL. törvénynek a nyilvános könyvtári ellátásról szóló része, közelebbről a 65. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a községi (és természetesen a városi, megyei) könyvtár egyik alapfeladata, hogy “helyismereti információkat és dokumentumokat gyűjt”. Ez a kitétel magában foglalja annak feltételezését, ha úgy tetszik, követelményét is, hogy a szóban forgó dokumentumokat, információkat megfelelően kezeli, feltárja és a használók rendelkezésére bocsátja. Ha tehát egy település önkormányzata nyilvános könyvtárat tart fenn, gondoskodnia kell a helyismereti szolgáltatásról is. Ez lényegi kritérium, egyike azoknak, amelyeknek megléte kötelező; más oldalról nézve: egyik feltétele a kisközségek többségénél nélkülözhetetlen közvetlen vagy közvetett állami támogatásnak.

A jogszabályi rendelkezés hátterében egy nagyon fontos elvi állásfoglalás húzódik meg. Nevezetesen az IFLA (a Könyvtáros-egyesületek Nemzetközi Szövetsége) 1985-ös irányelveinek ez a mondata: “Minden közművelődési könyvtár egyben tudományos könyvtár és információs központ is a saját székhelyére vonatkozó témákban.” Kissé bővebben kifejtve: a helyismereti információk és dokumentumok gyűjtése, feldolgozása és közreadása szorosan kötődik egy adott helyhez, ennélfogva ott végezhető el a leghatékonyabban, és mivel a lokális dokumentumok zöme forrásértékű, e tevékenység számos eleme tudományos jelleget ad a könyvtáraknak, tehát a kistelepülések könyvtárainak is. A helyismereti információk társadalmi szerepe sokrétű, de három funkció okvetlenül kiemelendő:

-   tudományos: a helytörténeti és a jelenre irányuló regionális vizsgálódások forrása, segédeszköze, közvetítője;

-   közéleti-gyakorlati: az adott hely gazdasági, közigazgatási, környezetvédelmi, oktatási stb. feladatainak megoldását mozdítja elő;

-   érzelmi-értelmi: hozzájárul a lokálpatriotizmus érzésének és tudatának kialakulásához, elmélyítéséhez, ezáltal kiindulópontja a patriotizmusnak, a hazafiságnak.

(tovább…)