Könyvtárpolitika
Az állományapasztás néhány kérdése 3

Műhelykérdések
Ottovay László: A Könyvek Központi Katalógusa megújult formában 15
Arató Antal: Fejtő Ferenc Könyvtár Fehérvárcsurgón 18
Kovács Mária: A gyermekkönyvtár szerepe az olvasóvá nevelésben és az információközvetítésben 21

Konferenciák
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának jubielumi ülése 24
Tóth Loránd: Egy kurrens nemzeti bibliográfiai műhely az ezredfordulón 25
Koltay Klára: Bibliográfiai munka a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtárban 30
Horváth Tibor: Zárszó 35
Bozzai Judit: A könyvtár jövője – a jövő könyvtára 38

Perszonália
Kövendi Dénes: Emberszagot érzek 42
Csík Tibor: Horváth Tiboré az első Füzéki István Emlékérem 50

Könyv
M.L.M.: Önazonosságtudat és a kultúra Közép Európában 53
Bényei Miklós: Újabb adalékok a hungarika bibliográfiához 55
A Magyar Iparművészet az ezredfordulón 57

Szinte mindenki, minden könyvtáros ismeri Seneca szavait azokról, akiknek hatalmas könyvtáruk van, ám alig olvasnak annak könyveiből. Az ő részük – Seneca szemszögéből – a megvetés. De angolszász nyelvterületen, szokásos idézni a 18. századi Thomas Hollis szavait is arról, hogy ha valaki új könyveket kíván beszerezni, helyesen teszi, ha megszabadul a régiektől, vagy az ugyancsak 18. századbéli Reginald Heberéit, aki úgy vélekedik, hogy kicsiny könyvtár is elegendő tanulási és szórakoztatási célokra egyaránt, ha az jól válogatott. Természetesen magyar példákat, idézeteket is hozhatnánk szép számmal irodalmi és tudományos nagyságoktól. Egy talán kevésbé ismerttel szolgálnánk. Harsányi Kálmán A kristálynézők című regényéből való a következő idézet: “Tamás fölállt s a könyvesszekrény tartalmát böngészgette végig, csak úgy az üvegen keresztül. – Mennyi kincs! – Még mindig több a kelleténél. Pár év múlva már csak a fele lesz, s lehet, hogy eljutok valaha odáig, hogy beérjem húsz-huszonöt kötettel. – Nem szándékozik folytonosan gyarapítani a könyvtárát? – Nem, én a folytonos csökkentés híve vagyok. Ez a könyvtár körülbelül kétezer kötetről olvadt le arra a néhány százra, amelyet maga előtt lát. Mindig rostálom, s minden kiküszöböléskor úgy érzem, hogy egy fokkal tökéletesebb élőlény néz rám onnan, az üvegtáblák mögül, ahol a fölhalmozott nagyszerű gondolatok szervesebben összefüggő, eleven sejtrendszerré szövődnek… A könyvtárak élőlények, édes barátom, s az erejük nem pocakjukban, nem hájtömegeikben van”.

Nos, a fenti idézetek illetve utalások és persze a hozzájuk csatolható számtalan hasonló (mondjuk, Verne regényéből, a Nemo kapitány könyvtárával kapcsolatosak) kivétel nélkül magánszemélyektől származnak, és magánkönyvtárakra vonatkoznak, bár idézni őket az állományapasztással (weeding library collections) foglalkozó cikkek, tanulmányok szokták. És hát magánember a magánkönyvtárával azt tesz amit akar, egyéni bolondériáit ki sem kérheti számon rajta. (Harsányi Kálmán például, aki oly szépen szól tagadhatatlanul önéletrajzi hőse szájából a “folytonos csökkentésről”, maga sem tartotta magát e nagyszerű elvhez: halálig intenzíven gyarapította élete egyik nagy szerelmét, hatalmas magánkönyvtárát.) Más, egészen más a helyzet a közkönyvtárak állományapasztásával. A továbbiakban erről, ezekről esnék néhány szó.

(tovább…)

(Magyar Nemzeti Bibliográfia Könyvek Bibliográfiája Szerkesztősége)

Bevezetés

Az előttem szólóktól hallhattunk elődeinkről, régi bibliográfusokról, műhelyekről, akikről, amelyekről nekünk, mai bibliográfusoknak a dicső jelző méltán jut eszünkbe. Azt, hogy a mai bibliográfusok munkájáról az utókor hogyan vélekedik majd, nem tudhatjuk. Természetesen azon vagyunk, hogy méltó módon örökítsük át azt a hagyományt, amely a magyar bibliográfiát jellemzi.

A különböző szakmai fórumokon (szakirodalomban, rendezvényeken) az elmúlt években több helyütt olvashattunk, hallhattunk már azokról a nemzetközi tendenciákról és fejlesztési törekvésekről, amelyek meghatározzák egy nemzeti bibliográfiai műhely tevékenységét, terveit.

A ’90-es évek végére ezek a törekvések testet öltöttek különböző javaslatok, irányelvek formájában. Meghatározó jelentőségű volt az 1998-ban Koppenhágában megrendezett nemzetközi konferencia a nemzeti bibliográfiai szolgáltatásokról, amelynek ajánlásai egyértelműen megfogalmazták az irányt. Ennek alapján minden nemzeti bibliográfiai műhely megfogalmazhatta, megtervezhette tennivalóit. Ugyancsak itt fogadták el a “Functional requirments for bibliographic records” (A bibliográfiai rekordok funkcionális követelményei) című, az IFLA által jegyzett dokumentumot, amelyet röviden FRBR-ként ismer és emleget a szakma.*

(tovább…)

Visszatekintés

A Debreceni Egyetemi Könyvtár bibliográfiai munkájának ismertetését nem csak a mai jubileumi esemény hangulatához való igazodás kedvéért kell visszatekintéssel kezdenünk. Azért is, mert a könyvtár jelenlegi törekvései szinte minden elemükben a múlt eredményein alapulnak, megfontolva az elődeink által az elmúlt fél évszázad alatt felvázolt elméleti kérdéseket és felhasználva munkájuk gyakorlati eredményeit.

A könyvtár 1953 óta megjelenő évkönyve legelső évétől kezdve sok cikket szentelt a könyvtári bibliográfiai munka elméleti kérdéseinek, elsősorban a mit és hogyan kérdéseit vizsgálva. Csűry István, Ember Győző, Gomba Szabolcsné, Korompai Gáborné a bibliográfiáknak a tájékoztatási munkában és az ismeretközlési rendszerben betöltött szerepét, az oktatók, kutatók bibliográfiákkal szemben támasztott igényeit, illetve a bibliográfia és a könyvtári katalógusok viszonyát vizsgálva módszertani tanácsokat fogalmazott meg a gyakorlati bibliográfiai munkát végzők számára, követelményül állítva a pontos, megbízható, informatív leírások készítését. Bata Imre, Csűry István, Módis László és Péter László a bibliográfiák és repertóriumok gyűjtőköréről, a gyűjtés módszereiről és az anyag rendezésének kérdéseiről értekezett. A korszak könyvtárügyének egyik nagy vitája a bibliográfiai teljességről és válogatásról tükröződik ezekben a cikkekben is.

(tovább…)