Könyvtárpolitika
Iskola a könyvtárban – könyvtár az iskolában 3
Lőrincz Sándor: Könyvtáravató Kaposváron 6
Gomba Szabolcsné: Csűry István pályaképe 12

Fórum
Mikulás Gábor: Pióca, dögkeselyű vagy csak egyszerűen infobróker? 19

Műhelykérdések
Balogh Ferencné: Megbízási díjas községi könyvtárosok szakmai ismereteinek forrásai 28

Konferenciák
Gerő Gyula: A (h)őskor könyvtárosai 33
Sipos Csaba: Könyvtár és honismeret 43

História
Hangodi Ágnes: Könyvgyűjtési szokások a XVIII. század első negyedében Oroszországban (4.) 49

Egy éven belül két eszmecsere is lezajlott a Katalist levelezőlistán az információbrókerségről. Az ott, illetve az információbrókerséggel kapcsolatos előadások utáni beszélgetéseken felmerült kérdéseket feldolgozva íródott ez a cikk, hogy meghatározza az információbróker fogalmát és lehetséges viszonyát a könyvtároshoz.

Definíció és környéke

Információbróker – infobróker – ibróker, esetleg IB (information broker). Az elnevezés új, szokatlan, a tartalom azonban csak részben az. A név érthetőbbé válik, ha szinonimát használunk: független információs szakember (independent information professional). Az előbbiben ugyanis a “bróker” a részvényalkuszt, a tőzsdeügynököt idézi, és ez esetünkben nem túl szerencsés. Az információbróker célja és feladata, hogy megrendelője problémáinak megoldása érdekében információs csomagot adjon el neki.

A “független” kifejezés arra utal, hogy általában szervezeti kötöttségen kívül, önállóan vagy kisebb önálló csoportban dolgozik. De hogy minden esetben független-e, azt érdemes körüljárni. Szűkebb értelemben az infobróker

1. önálló vállalkozó, aki alkalmi, esetleg folyamatos megbízásokból tartja fenn magát;
2. bővebb értelmezésben lehet belső vállalkozó, aki egy nagyobb vállalkozáson belül önálló költségközpontban (profitközpont) – optimális esetben könyvtárban – dolgozik, több-kevesebb önállósággal1 (Ilyenre találunk/találtunk példát többek között az OMIKK-ban2, MTI-ben3 vagy a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban4.);
3. még tágabb értelmezésben gondolhatunk szervezetbe integráltan működő alkalmazottra is, bár itt a függetlenség erősen megkérdőjelezhető.

(tovább…)

Az MKE Oktatási Bizottságának tagjaként februárban azt a feladatot kaptam, hogy tájékozódjam a megbízási díjas községi könyvtárosok szakmai ismereteiről, illetve azok forrásairól, Elsősorban az alapfokú tanfolyamokra gondoltunk akkor.

Az elmúlt évben Győri Erzsébet, Tóth Gyula, Sonnevend Péter és mások írásait olvashattuk a kistelepülések könyvtári ellátásáról, néha egészen drámai megközelítésben: “vannak-e esélyek…?”. Csak néhol és nagyon érintőlegesen esett szó bennük a kisközségi könyvtárosokról. Örömmel találkoztam viszont a Könyvtári Intézet konferenciáján és a hozzá készített oktatási tervezetben a problémájukkal. Véleményem szerint személyük kulcskérdés a falun élők könyvtári ellátásában, s évente legalább egyszer, az éves statisztikai jelentés elkészítésekor szembesülünk tájékozatlanságukkal a legalapvetőbb szakmai kérdésekben is. (tovább…)

A hőskor az én megfogalmazásomban és korosztályom tagjainak emlékezetében az 1949-cel kezdődő és 1952-vel végződő négy évet jelenti. Azt az időszakot, amikor a modern magyar könyvtárügyben több esemény történt, mint azt megelőzően és utána következően évtizedek alatt. Ez volt a nagy alapítások, “gründolások” korszaka, s ekkor jelent meg hazánkban az első, az egész országra kiterjedő, minden részletében kidolgozott ellátó és gondozó könyvtári rendszer, a körzeti könyvtárak hálózati szisztémája. Igaz ugyan, hogy a gondolat már jóval korábban megszületett, és megalkotója, Sebestyén Géza s a mögötte álló kultuszminisztérium, valamint az ún. szabadművelődés vezető szervei 1946 elején meg is hirdették, de még három évig kellett várni, míg a tervezett intézmények megkapták költségvetési alátámasztásukat, és 1949. április 4-én Veszprémben felavathatták az első körzeti könyvtárat, s fél éven belül még további kilencet. Ám nemcsak a körzeti könyvtári, tehát a falusi könyvtárügyi fejlesztésben történt meg az alapvetés: 1949-ben kezdődött meg a munkahelyi könyvtárak nagyarányú kifejlesztése, a szakszervezeti könyvtárak gyorsabb ütemű kiépítése az üzemekben, és az Iparügyi Minisztérium felszólítására az év végéig 130 műszaki könyvtár is létesült a vállalatoknál. A műszaki kultúra kiterjesztése végett a Technológiai Könyvtár megkezdte vidéki fiókhálózatának kiépítését, kormányrendelet felállította az Országos Dokumentációs Központot, és öt szakmai dokumentációs központ szervezése, illetve munkájának megindítása is megtörtént. Az első referálólapok, lapszemlék megjelenésével általában a dokumentáció feltűnésével olyan kihívás érte a meglévő kevés és nehézkes nagy könyvtár olvasószolgálati, tájékoztató és bibliográfiai munkáját, amelyre a “filosz” könyvtáraknak is meg kellett mozdulniuk: többet vállalni, jobban figyelni a használókra, és szervezetileg megújulni. Elsősorban a nagykönyvtárakra gondolva állították fel a budapesti egyetemen a könyvtári tanszéket, a “könyvtártudományi intézetet”, és indították meg a könyvtárosképzést 1949 márciusában. (tovább…)