„[…] az órát érdemes egy meghökkentő videóval kezdeni. Figyelembe véve az osztályt kísérő pedagógus lelkivilágát, nyugodtan válasszunk egy szabadszájú slamvideót valamelyik ismertebb hazai slammertől.  […] Ha megvolt a felütés, tegyük félre kicsit a slam poetryt és indítsuk messzebbről a téma megközelítését. Kezdjük elsőként a kontextualitással, természetesen ezt a szót ne merjük kiejteni a fiatalok előtt, mert azonnal hiteltelenné válunk. Helyette vegyük elő a Lackfi-mémeket a Facebookról, Instagramról, dobjunk be egy-két szellemes átiratot, és tegyük fel a vitaindító kérdést nekik: Mennyire sértő az átirat?” (Istók Anna)

„A biblioterápiás csoport célja a személyiségfejlesztés, s nem a közéleti, politikai témák, megvitatása. Úgy tapasztalom, a legtöbb embernek erre nincs is igénye, illetve nem erre van igénye a csoport keretein belül. Van, akit viszont égetően foglalkoztatnak, aggodalommal töltenek el bizonyos témák, és a feszültséget részben ez okozza. Másrészt természetesen az egyet nem értés: nem elvárható, hogy egy társaság tagjai politikai, közéleti kérdésekben egyetértsenek egymással, ezért egy ilyen téma megpendítése parázs vitákat, mély konfliktusokat eredményezhet, és olykor eredményezett is.” (Fejős Edina)

„A nyitóoldalán az égett biblia fotója volt látható. Ez azonnal kapott egy negatív hozzászólást, mely szerint: »Nem jó hírverés egy rongyos, ázott, penészes, égett Szentírással hírverést csinálni egy keresztyén könyvtárnak.«, továbbá: »Az evangélikus értékeinket érdemes ügyesebben ismertebbé tenni, kérjenek szakértő segítséget az Országos Egyházon belül.« Nehéz egy ilyen kommentre higgadtan válaszolni, érdemes egyet aludni rá. A kommentelő valószínűleg a cikket csak felületesen olvasta el, hiszen minden könyvtár vagy egyház büszke lehet egy olyan kötetre, amit a templomszolga élete kockáztatásával ment meg, még ha égetten is.” (Krisch András)