Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Budapest: Gondolat Kiadó, 2009. 175 p.

Komenczi Bertalan az Eszterházy Károly Egyetem Médiainformatikai Tanszékének az oktatója. Elektronikus tanulási környezetek című könyvének megírását a szerző fő kutatási területe, az elektronikus tanulási környezetekben alkalmazott modellek, módszerek és stratégiák, valamint az ehhez kapcsolódó szemléletek és jövőképek megfogalmazása motiválta. Ezek között is kitüntetett szerepet kap kutatómunkájában az e-learning módszertani és technikai lehetőségeinek a vizsgálata, valamint az informatika, a kommunikációs technológiák lehetőségei és hatásuk a közoktatásra és a társadalomra.

Az Elektronikus tanulási környezetek című könyv, a szerző korábbi publikációinak az összegzése.

A tartalom 4 részre tagolódik. Az első részben a tanulással és tanítással kapcsolatos történeti szemléletfejlődéssel ismerkedhet meg az olvasó. Itt olvashatunk a tanulási környezetek technológiai szervezési típusairól mint a tanulási környezetek egyfajta nézőpont szerinti osztályozásáról. A kulturális átadás történeti hagyományait eleveníti fel a szerző (utánzásos tanulás, tanítás alapján való tanulás, együttműködéses tanulás – ez utóbbi szinte előrevetíti a merevvé vált oktatási rendszerek jelenleg tapasztalható gyengeségeit). Az anyanyelv, az élőbeszéd és az olvasás, az írott és beszélt nyelv, a tapasztalatok és a konstrukció alapvető eszközök a tanulásban. Az e-learning elterjedésének kezdetén csupán az írott információkra támaszkodott. A mai médiumok már hangok, filmek átadására és interakciókra is képesek, a virtuális egyetemeken pedig tevékenységeket és mozdulatokat is véghezvihetünk. Az infokommunikációs technológia kényelmesebb és hozzáférhető módon szolgáltatja az információt, amelyből tudást konstruálhatunk. Vajon változik-e az a mód, ahogyan tanulunk ma, ahhoz képest, ahogyan évezredekkel ezelőtt tettük? „A hálózati kultúra .. ma még kezdeti, formálódó stádiumban lévő, képlékeny entitás. Nem tudjuk, hová vezet, mivé alakul.” (31. o.) A tradicionális tanulási környezetek bemutatása mellett részletes ismertetést nyújt a szerző a konstruktivista, a komplementer és a problémaközpontú tanulási környezetekről, ezek szervezési feladatairól, valamint alkalmazhatóságuk általános kereteiről, feltételeiről.

A második részben a tanulás és tanítás jelenleg is formálódó fogalmi rendszerét mutatja be a szerző, kitekintve a jövő lehetőségeire. Ebben a részben a hazai felsőoktatási modernizációs törekvéseket, azok technológiai hátterét veszi például annak az előrejelzésének megalapozására, miszerint a pedagógia területén a technológia hatására jelentős innováció fog bekövetkezni, melynek napjainkban még csak a küszöbén állunk. Ezt a változást a „tudásalapú társadalom” igényeinek már nem teljes mértékben megfelelő mai oktatási struktúra, valamint a tanulási környezetek folyamatos formálódása váltja ki. A formálódás mozgatórugója a használható tudás megszerzését hatékonyan támogató tanulási környezet megalkotásának vágya. A szerző a tanulásról alkotott hagyományos dimenziók bemutatásán túl az élethosszig tartó tanulás új szerveződési kereteit ismerteti (lifelong és lifewide dimenziók). Ez a szemlélet arra utal, hogy a tanulási folyamatban ma már meghatározó szerepet játszanak azok a virtuális terek és közösségek, melyek „befurakodnak” hétköznapjainkba, és megalkotják azt az új tanulási formát, melyet „nem tudatos”, implicit tanulásnak nevezünk. E tanulási folyamat „észrevétlenül” zajlik az egyénben, akire az őt körülvevő környezet, a média és a kommunikáció világa és eszköztárának használata hat, s amely kiegészíti a „tudatos tanulás” során szerzett ismereteket. Ez az átalakulás, vagyis az „információs társadalom” igényeinek megfelelő tanulásszervezési törekvés jól nyomon követhető a tanulási környezetek átalakulási folyamatában is, erről szól részletesen a 2.2 fejezet és példákkal szolgál hozzá a 2.3. fejezet. A második fejezet utolsó részének jövőképében a szerző a technológia hatására új pedagógiai módszertan, valamint tanár-tanuló szerepváltozás lehetséges irányait vázolja fel.

A könyv harmadik részében a szerző a tradicionális és az elektronikus tanulási környezetek jellemzőit állítja szembe. Ezzel megalapozza az információ fontosságát az „információs társadalom” jelzővel illetett mai tanulói társadalom számára. Ebben a társadalomban az információ még nem része a tananyagnak, az elektronikus tananyag még messze nem tartozik az „értékes” információk közé. Ez csupán egy hasznos dolog, de nem válik a tudásszerzés fő forrásává. A mai tananyagkészítők és -szerkesztők kutatásai az elektronikus tananyagok hasznosságára, a velük véghezvitt tanulás eredményességére irányulnak. Egyre több kutatás igazolja, hogy önmagában az e-learning és az elektronikus tartalom csupán eszköz, de nem garancia a tudáshoz. Ebben továbbra is jelentős szerepe van a tanulás irányítójának. Ez a szerep azonban ma már nem feltétlenül az oktatóé, hiszen egy szociális konstruktivizmuson alapuló tanulási környezetben bármely szereplő válhat a tanulás irányítójává – több-kevesebb ideig. Ezt a szemléletet közvetíti a konnektivizmus is, melynek legismertebb hazai követője Kulcsár Zsolt. Kulcsár szerint a tanulási környezetet nem szűkíthetjük tanulmányi keretrendszerekre, a tanulók úgyis kilépnek ezekből a virtuális világokból és saját ízlésüknek, kognitív képességeiknek megfelelő információk után nyomoznak a teljes világhálón. Míg tehát Komenczi a „hálózati tanítás” kapcsán fogalmazza meg az internet és a médiumok tanulásban meghatározott szerepét, addig ma már a „hálózati tanulás” fogalma azt sejteti, hogy a szervezett formában történő tanulás során fontos lenne az egyénekből álló tanulóközösségek egyedi információs „rendszereit”, ismereteit összekapcsolni.

A könyv negyedik részében az e-learning fogalmi rendszerét mutatja be a szerző mint az infokommunikációs technológia oktatási területen való alkalmazását. Ez a fejezet a témával most ismerkedők számára fontos alapinformációkat tartogat, az e-learningben jártas kutatók és felhasználók számára az egységes fogalmi rendszer alkalmazására hívja fel a figyelmet.

Az Elektronikus tanulási környezetek című könyvet azoknak ajánlom, akik most ismerkednek az elektronikus tanulással és oktatással.