Közösségi platform a társadalmi részvételen alapuló tevékenységek, illetve a közösségi innováció elősegítésének céljából

2018. május 10–11-én a kulturális örökség európai éve apropóján egy új európai uniós projekthez kapcsolódó konferenciára került sor a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A REACH projekt célja olyan rugalmas társadalmi tevékenységek ösztönzése, melyek elősegítik a legtágabb értelemben vett kulturális örökség megőrzését, illetve olyan rugalmas cselekvési formák támogatását, melyek hozzájárulnak annak innovatív bemutatásához.

A projekt négy pillér köré szerveződik. A konferenciához kötődő poszter szekcióban, illetve videóinstallációkkal is kibővített kiállításon a kapcsolódó kisközösségi civil projektek is bemutatásra kerültek Európa minden térségéből. A projekt támogatására önálló portált építettek fel1. Bármely érdeklődő intézmény, civil szervezet részt vehet kérdőíves felmérésekben, ismertetheti saját jó gyakorlatait. A magyarországihoz hasonló számos nemzetközi rendezvényt, illetve tematikus workshopot szerveznek szerte Európában a projekt támogatására, a civil kezdeményezések egymásra találásának elősegítésére. Az eredményekről, jó gyakorlatokról pedig hírlevél szolgáltatás révén is értesülni lehet.

Az első pillér az európai nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális örökségére fókuszál, kiemelt figyelemben részesítve a roma közösséget mint a legnagyobb ilyen európai népcsoportot. A hangsúly arra helyeződik, hogy a megfelelő közösségi szervezeti keretek megtalálása, illetve felépítése miként járulhat hozzá az egyes országokban élő roma közösségek társadalmi és gazdasági megújulásához. Falusi és városi közösségek, illetve a hozzájuk kapcsolódó cselekvési formák egyaránt előkerülnek. Különösen arra szeretnék ráirányítani a figyelmet, hogy a lakosság bevonására épülő tevékenységek miként segíthetnek nem csupán a közösségek gazdasági talpraállásában, hanem ezzel összhangban a kulturális örökségük újszerű megközelítésében is. Ezt a pillért György Eszter vezetésével az ELTE munkatársai koordinálják, így nagy szerep jut az északkelet-magyarországi civil gazdasági és kulturális projektek bemutatásának, illetve a működésükből adódó tanulságok levonásának szélesebb európai keretek között.

A második pillér kötődik a kulturális örökség hagyományos intézményi formáihoz (könyvtárak, levéltárak, múzeumok), bár elsősorban múzeumi fókusszal bír, a berlini Stiftung Preussischer Kulturbesitz koordinálásával. A kísérleti projekt középpontjában tehát német múzeumok állnak: nagy, széles nemzetközi látogatói tömegeket vonzó intézmények és a főként helyi közösségekre koncentráló kisvárosi intézmények. A múzeumlátogatókra cselekvő közösségi partnerként számító projektek állnak a középpontban. Arra keresik a választ, hogy miként lehet ilyen projekteket sikeresen megalapozni, működtetni, s milyen tanulságok vonhatók le a működésükből. A legjobb már működő cselekvési programok tanulságait szeretnék összegyűjteni, melyek azonos közösségi keretek között képesek megszólítani múzeumlátogatókat, muzeológusokat, múzeumi kurátorokat, hogy megosszák egymással gondolataikat, tapasztalataikat. Aktív, élő közösségi tereket építő, színes, eleven közösségi hálózatok működtetése a végső cél.

A projekt harmadik pillére az európai kisvárosok kulturális örökségére koncentrál, transznacionális és az egyes nemzeti kezdeményezéseket összehasonlító nézőpontokból, a prágai Károly Egyetem koordinálásával. Azt kívánják feltárni, hogy az egyes európai kistérségeknek milyen lényeges kulturális örökségi elemei, illetve a természeti örökséghez kapcsolódó értékei vannak. A második kérdés, hogy miképpen jelennek meg ezek az értékek helytörténeti kontextusban, milyen reprezentációik léteznek a különféle közgyűjteményekben, illetve a helyi közösségek életének különféle színterein. Fel szeretnék tárni a kulturális örökség megjelenésének, illetve közvetítésének innovatív, közösségi részvételen alapuló formáit az egyes európai országokból, amelyekből kölcsönösen tapasztalatot lehet meríteni. A másik cél, hogy jobban az európai figyelem középpontjába kerüljenek a kisrégiók által közvetített kulturális örökség különféle formái. Olyan jó példákat is szeretnének összegyűjteni, melyeket a digitális technológia kínál az emberek megszólítása és közösségformálása terén. Az új technológiák használata a kulturális és természeti értékekere alapozott fenntartható fejlődés különféle tényezőinek feltárásához is fontos eszközként szolgálhat.

A negyedik és a beszámoló írója szerint legproblémásabb pillére a projektnek a falusi kulturális örökséghez kapcsolódik. A falusi közösségek megszólítása, bevonása a természeti örökség megóvásába és a természet formálásába (például az öntözési formák szabályozása terén) véleményem szerint jóformán semmiféle kapcsolatban nem áll a kulturális örökséggel, inkább a vidékfejlesztési, ökológiai, mezőgazdasági lobbi ígéretes próbálkozásának tűnik, hogy erre a területre is betegyék a lábukat. Kifejezetten az agráriumhoz kötődő természeti örökség, illetve a falusi táj értékeinek megőrzéséről szól a projekt ezen pillére. A kultúra ott jelentkezik az összképben, hogy miképpen lehet összehangolni az örökségvédelmi (régészeti) érdekeket a gazdasági célú és egyéb más üzleti, társadalmi, a tájfelhasználáshoz kapcsolódó beruházói érdekekkel. A pillért a Granadai Egyetem koordinálja, s elsősorban a spanyol Sierra Nevada régióban tapasztalható kihívásokat kívánják összevetni más európai régiók helyzetével.

A rendezvény mellett zajlott a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársainak közreműködésével az Europeana kampánya2, melynek keretében az Európán belüli, illetve a kontinensre irányuló népességvándorlás különféle kulturális lenyomatait kívánják rögzíteni az egyéni emlékek, elbeszélések és a tárgyi emlékek összegyűjtésével. Sajnos elég csekély volt az érdeklődés a projekt után a múzeumlátogatók részéről is, pedig itt sok színes magyar történetet lehetett volna megosztani a levéltárosokkal. A hozzájuk kötődő írásos, illetve tárgyi emlékeknek a digitalizálására is felkészültek a helyszínen. Remélhetőleg más rendezvényekhez kapcsolódva sikeresebb lesz a gyűjtőmunka. Emellett nagyon hasznos lenne, ha például az eddig halogató, illetve elzárkózó magatartást tanúsító kulturális intézmények is megosztanák azon digitális gyűjteményi elemeiket európai szinten, melyek a téma szempontjából relevánsak. Sajnálatos módon az idegenellenesség, a bezárkózás különféle politikai formáinak felbukkanása erre az amúgy teljesen politikamentes, az európai és Európán kívüli kultúrák sokszínűségét, a kultúrák természetes keveredését, egymásra hatását bemutató európai kampányra is rányomja a bélyegét hazánkban. S ne felejtsük el, hogy olyan gyűjteményi elemekről van szó, melyek digitális formában rendelkezésre állnak, csupán a tematikus leválogatásukat kellene elvégezni, illetve a bemutatásukhoz engedélyt adni. Ez az európai keretek között zajló megjelenés nagyon jót tenne az egyes intézmények, illetve az egész ország presztízsének, az elzárkózás pedig sajnos pont ellentétes következményekkel jár.

A REACH projekt kapcsán a beszámoló írójának könyvtáros szemmel felemásak az érzései. A célok a negyedik pillér kivételével a kulturális örökség helyi közösségépítő szempontjából kiemelten relevánsnak tűnnek. Nagyon bántó azonban, hogy az írott kulturális örökség könyvtári és levéltári elemei mennyire súlyosan alá vannak becsülve az egyes projekt pillérek formálása során. Az okokról csak találgathatunk, kisebb érdekérvényesítő képességű, kevéssé találékony lett volna a levéltári illetve könyvtári terület a projekt tervezése kapcsán? A másik fő tanulságként pedig az kínálkozik, hogy a kulturális örökség európai évének égisze alatt hirtelen sok lett a versenytárs más szektorok felől is, akik mind a kulturális örökség védelmére szánt forrásokból szeretnének lecsípni különféle szorgos lobbitevékenységek révén. A kulturális örökség védelmének törzsterületéhez tartozó intézmények (így az írott kulturális örökség őrzői is) fokozott versenyhelyzetben találják magukat emiatt. Keresni kell a külső partnerségi formákat, közösségeket kell építeni a felhasználókkal az intézmények falain belül, élő színes közösségi tereket kell formálni a fizikai és virtuális terekben. Az eredményeket pedig közvetíteni is kellene a REACH és a hozzá hasonló projektek keretei között nem csupán a múzeumi, hanem könyvtári vonatkozásban is. A könyvtárak illetve hozzájuk kötődő civil szervezetek előtt nyitva áll a lehetőség, hogy bekapcsolódjanak az egyes pillérek körül szerveződő munka keretei közé, bemutassák a saját jó gyakorlataikat, partnerségi programjaikat, s kapcsolatot találjanak más hasonló projektek résztvevőivel is.

Jegyzet

1.  http://www.reach-culture.eu

2.  http://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/oszd_meg_velunk_a_torteneted