Fejezetek a debreceni élclapok történetéből

Kategória: 2017/12

A sajtótörténet sokak számára érdekes, a szakmai érdeklődők szűk csoportjánál szélesebb olvasói körök figyelmét is fölkeltő fejezete az élclapok története. A laikusokat természetesen a múltbeli humor természete foglalkoztatja; némileg leegyszerűsítve azt a kérdést, min nevettek régen az emberek. A szakembereket a lapok szociológiai, politikai háttere, társadalmi beágyazottsága, szellemi karaktere, stílusa, időről időre változó „célpontjainak” kiléte, megjelenésük föltételei, szerkesztőik személyisége, kiadásuk anyagi és technikai háttere foglalkoztatja. Gellér Ferencné a debreceni élclapok történetének egy, időben hosszabban elnyúló szeletét dolgozta föl, éspedig a Dongó elnevezésű lapverziókat, újabb és újabb folyamokat magában foglaló élclap históriáját. Ez a magyar sajtótörténetben viszonylag keskeny pászma időben 1848 nyarától 1956 elejéig terjed; ebben a több mint egy évszázadban a Dongónak összesen hat változata, kisebb-nagyobb szüneteket követő új folyama, változata jelent meg. A szerző kilenc, kronologikus rendű fejezetben dolgozza föl választott témáját, ám könyve voltaképpen három részből áll.

Az első három fejezetet nevezhetjük a bevezető ismeretek foglalatának, hiszen amellett, hogy fölvezeti a témát, megidézi az európai élclapirodalom kezdeteit, amelyek a XVIII. századi Angliába, illetve a francia forradalom idejére nyúlnak vissza. A magyar humorisztikus sajtó első produktumának Furkács Tamás (azaz Gaál György) 1803-1804-ben kelt szelíden vicces leveleit tartja, ezekben a divatról, a cselédekről, a főváros jellegzetes alakjairól, szokásairól, a köznapi élet apróságairól esett szó. A szerző bemutatja a hazai élclapok korai történetét, amely a szabadságharc korában gyökerezik; a Hölgyfutár Hírharang című rovatában humorisztikus írások is nyomdafestéket láttak. A mai értelemben vett vicclapok az 1850-es évek vége felé, a kiegyezés előtt jelentek meg, ilyen volt a Jókai Mór által szerkesztett Üstökös, később a Bolond Miska vagy a Handabanda.

A negyedik és ötödik fejezet tartalmát nevezhetjük a közelítő ismeretek részének, hiszen Gellér Ferencné a debreceni, illetve a kiegyezés kori hazai sajtó körképét rajzolja föl, vagyis bemutatja azt a várost és azt a korszakot, ahol majd megjelenik a Dongó. Fölidézi, hogy az első debreceni lap az 1849 júliusában megjelenő Alföldi Hírlap volt, majd a klasszikus, a „valódi” Dongó helyi előzményeit veszi számba, az 1861. január és szeptember között kiadott, Mészáros Károly által szerkesztett Dongó című hetilapot. A szerző részletezőn ismerteti a lap anyagát, amelynek legfőbb mondandója a szabadságharc emlékének ébrentartása volt. Szintén 1861-ben, ám egyszeri kiadványként látott napvilágot a Dongó Fullánkok, ebben a már említett Mészáros Károly tollából származó 23 vers volt olvasható, amelyek például a németesítési törekvések ellenében szólaltak föl. Mészáros Károly nem szűnő aktivitását mutatják az olyan kiadványok, mint az általa – Dongó álnéven 1862-ben kiadott – Debreczeni Kis Tükör, amely afféle ismeretterjesztő kiadvány volt, vagy az először 1866-ban, aztán évente megjelenő Dongó Naptárak. Ugyancsak a közelítő ismeretek részét képezi az a fejezet, amely a kiegyezés után sorra megjelenő új, többnyire fővárosi élclapok szortimentjét ismerteti, mint a Borsszem Jankó, Bolond Istók, Uram-Bátyám, Mátyás Diák.

A kötet hatodik, hetedik és nyolcadik fejezete adja közre a Dongó című élclapok voltaképpeni históriáját. A szerző mindenekelőtt az élclapirodalom társadalmi föltételeit, a polgárosodás és az urbanizáció XIX. századi, hazai és debreceni tényezőit tekinti át, illetve az e fejleményekből következő sajtófejlődést, hiszen 1869-től az I. világháborút megelőző évekig hét lapújdonság is megjelent a cívisvárosban. A „valódi” Dongó 1900-tól 1915-ig jelent meg. A szerző aprólékosan bemutatja szerkesztősége címeinek változásait, munkatársait, a munkatársak politikai irányultságát, jellegzetes címlapképeit, rovatait, tárgyalt főbb témaköreit, nyelvezetét, stílusát. Külön szól arról, milyen beállításban foglalkoztak a korszak nagy politikusaival (mint Kossuth Ferenc vagy Tisza István), és persze külön foglalkozik a főszerkesztő, Székely Imre személyiségével és sajtópereivel. 1915 fordulópontot jelentett a debreceni sajtótörténetben, ekkor szűnt meg a Dongó mellett az egyik legjelentősebb helyi újság, a Debreczen (1869-1915) is. A háborús évek, valamint a forradalom és ellenforradalom korszakának rövid áttekintése után ismerteti, milyen lapok léptek a Dongó helyébe; mint a hosszabb életű Bugyi Újság (1918-1930), a néhány hónapot megélt Lúdas Matyi, és a csak egy-egy számban megmutatkozott kezdeményezések, a Korbács és a Mókatár. A Dongó csak a II. világháború után támadt föl: a Debreceni Dongó 1953 és 1954-ben jelent meg mint a szocialista szatíra élclapja, éspedig Obersovszky (Oby) Gyula szerkesztésében. Gellér Ferencné e lap esetében is részletesen bemutatja a szerkesztőséget, a munkatársakat, a lap szerkezetét, képanyagát, témáit és rovatait, szövegei és karikatúrái stílusát. Az utolsó Dongó-verzió 1956 nyarán jelent meg, mint a Hajdú-Bihar Megyei Homokkitermelő és Betonkészítő Vállalat üzemi lapja.

A kötet befejező szerkezeti egysége voltaképp az összefoglalás címet kaphatná. Hiszen az Epilógusban tekinti át a szerző a Dongó című lapok jellemzőit, azt a vonásukat, hogy megjelenésük időszakára vonatkozóan napi szintű információkat adtak Debrecen életéről, továbbá szembetűnő a lapok keresetlen szókimondása, a karikatúrák erőteljessége. A negyedik Dongó valódi élclap volt, harcos politikai mondandóval, amely egyfajta tükröt tartott a századforduló és az I. világháború közötti másfél évtized magyar és debreceni élete elé. Az 1945 után Dongó címmel megjelent lapok már a hivatalos, szocialista politika irányvonalát képviselték, jellegzetes alakjai a példamutató sztahanovisták, illetve a „lógos melósok”, a kulákok, a bürokraták voltak mint az aktuális társadalompolitika céltáblái.

A szerző néhány fontos megállapítást is tesz, ilyen például az a gondolata, hogy a humoros irodalom, vagyis az élclapok anyaga nem került be az irodalomtörténetbe, ahogyan a karikatúra is kimaradt a művészettörténetből. Jellemzi a Dongók kíméletlen humorát, sokszor személyeskedő hangját, méltatja vitathatatlan politikai súlyát. És fölhívja arra is a figyelmet, hogy bár az 1945 után megjelent verziók ideológiai szempontból csakis a szocializmust képviselhették, bizonyos elemeikben visszanyúltak önnön hagyományaikhoz.

A szerző – könyvtárosként – kevésbé a filológiai, inkább a könyvészeti és tartalmi kérdésekre koncentrál, vagyis a lapszámokat kézbe véve írja le a lapfolyamok megjelenési adatait, a számainak tartalmát, tartalmi változásaikat. És bár rendre megadja a lapok megjelenésének adatait, a főbb témakörökre koncentrál, mint például a társadalmi viszonyok, a bel- és világpolitika, a debreceni várospolitika, a korrupció, a jellegzetes figurák, mint Liza, a masamód lány, Tuzok Mihály „debreceni pógár”, vagy Bugyi Sándor, a talyigás. Mindezt igen sok szemelvény, szövegrészlet idézésével teszi. Szól a cikkek nyelvhasználatáról, stílusáról, a megjelenített politikusok személyiségéről. A kötethez irodalom- és rövidítésjegyzék, névmutató az illusztrációk melléklete csatlakozik.

Gellér Ferencné munkája nem értekező monográfia, a rövid jegyzet számba menő megállapítások inkább a lapok megjelenésének és tartalmának rögzítését, leírását adják. A megjelenési adatok és az idézetek jól szemléltetik a XIX. és a XX. század dereka között eltelt mintegy száz év debreceni élclapirodalmának mozaikos történetét.

Gellér Ferencné: Dongók és dongó fullánkok. Fejezetek a debreceni élclapirodalom történetéből (1861-1915, 1953 és 1956). Debrecen, 2017. 146 p.

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)