Liz Burns Irodalom és terápia című könyvéről

Kategória: 2017/ 6

„Az irodalom mint művészet funkciója az, hogy hatására megnyíljunk a dilemmák előtt, a hipotetikus előtt, mindazon lehetséges világok tartománya előtt, amelyekre a szöveg utalni képes… Ez az egyetlen reményünk a hosszú, szürke éjszakával szemben.”

/Jerome Bruner: Actual Minds, Possible Worlds, 1986, 159./

Liz Burns családterapeutaként gyermekeket és felnőtteket egyaránt ellátó mentális egészségügyi szolgálatnál dolgozik Nagy-Britanniában. Hosszú évek tapasztalataiból merítve 2003-ban jelent meg PhD-értekezése, amely az irodalmi olvasás (literary reading) családterapeuták személyes és szakmai fejlődésében elfoglalt helyére vonatkozó kutatásait tartalmazza. Könyvének kiindulópontját, amelyet 2009-ben Literature and Therapy: a Systematic View (Irodalom és terápia: egy módszer áttekintése) címmel a Karnac Books adott ki, korábbi kutatási eredményei képezik. „Bátorítani az olvasót a terapeutában és a terapeutát az olvasóban” – olvashatjuk a bevezetőben az egyik alfejezet címeként a frappáns összefoglalást, amely egyúttal biztosítja is a könyv befogadóját, hogy nem lesz számára rejtve a szöveg jelentése. Burns nyíltan vállalja, hogy nem használ szakzsargont, utal ugyan a pszichoterápiás módszerekre, de a terápiás távlaton egyértelműen az irodalom felől hordozza körül a tekintetét. Egyszer sem találkozunk a biblioterápia, irodalomterápia kifejezéssel sem;  talking literature, literary reading, literature in therapy – ezekkel az általánosabb megnevezésekkel az irodalom élményszerűségének felismerésére buzdít az egészségügy és a szociális szféra számos területén, és terapeutaként tekint a háziorvosokra, akiknek értékes tapasztalatuk és tudásuk van arról, mit éreznek és mire van szükségük pácienseiknek. Az irodalom közös gondolkodási alapként jelenik meg, amely összehangolja a különböző módszerek és eszköztárak felől érkező segítőket, és az igazán fontos kérdéseket állítja a fókuszba. Az elsődlegesen megszólítottak azok a családterapeuták, akik képzésük során személyes és szakmai fejlesztés csoportban (personal/professional development, PPD) vesznek részt, illetve a kiképzők. A Burns által bemutatott csoportfolyamatok alapján a Magyar Családterápiás Egyesület (MCSE) Képzési Rendjében ez a képzési forma leginkább az önismereti sajátélmény és valamelyest a szupervízió elemeire hasonlít. Fontos megjegyeznünk, hogy az irodalmi művek családterápiában és családterápiás képzésben való felhasználása hazánkban is elterjedt, erre példaként említhetem a MCSE XXIX. Vándorgyűlésének (2015. április 10-12.) több előadását: Civakodó Philemon és Baucisz (Kapusi Gyula), Laosz és Iokaszté párterápiában (Bokor László), A terapeuta feladatai, szerepe és eszközei a népmesei hagyományban (Rátay Csaba).

Mi számít irodalomnak Burns olvasatában? Leszögezi, hogy a kánonra fordított figyelem tévút a terápia számára („…canonical questions do not need to distract us”, 26.). Sokkal inkább tekinthető ismérvnek az, hogy az adott mű formája a tartalmával összhangban legyen, többrétegű mondandójával hasson mind az olvasó érzelmeire, mind gondolataira, mozgósítsa kreativitását, hogy új világokat, lehetőségeket vehessen észre.

A szerző rövid klinikai példákkal, címkékkel (vignettes) vezeti be, illusztrálja, támasztja alá mondanivalóját. A kötet felépítésében az út metaforáját követi. Az irodalom mint metafora és az irodalmi metaforák megtermékenyítő erejére már a bevezetőben felhívja a figyelmet: hozzásegítenek nemcsak az informális gondolkodás megújításához, új elméletek megalkotásához, hanem érzelmi reakcióink rugalmasságához és sokszínűségéhez. A kötet felépítése az út metaforáját követi: az Egy felfedező út (A journey of discovery) című bevezetés után az első rész, az Elindulunk (Starting out), a második az Utazunk (Travelling on) és a harmadik rész a Közel vagyunk már? (Are we nearly there?) címet viseli. Az irodalomjegyzék után a Függelékben találunk gyakorlatokat, amelyek a fejezetekben tárgyaltakat konkretizálják, például a csoporttagok párban dolgozva mindketten megosztanak egymással egy sok kihívást jelentő tapasztalatot, majd egy rövid verset elolvasva a gyakorlatban feltett kérdésekkel haladva, a verset értelmezve újra visszakanyarodnak a gyakorlat elején megosztott tapasztalathoz, és arra fókuszálnak, változtat-e a vers a korábbi szempontjaikon, a probléma megközelítésén.

Burns Gregory Bateson antropológust idézve kiemeli általában a művészetek, de különösen a költészet azon szerepét, hogy kapcsolatot képes teremteni mentális folyamataink szintjei között, beleértve természetesen a tudatos gondolatainkat és a tudattalanul maradó érzéseinket, élményeinket, de a különböző érzékszerveink útján érkező, nem is feltétlenül a verbalitás szintjére kerülő észleleteinket is. A művészet a játék mint viselkedés egyik formája, a kommunikáció gyakorlásának és tökéletesítésének egy módja. Burns reflektált olvasásnak (reflective reading) nevezi azt az olvasási módot, melyet a képzésben részt vevők számára vezetett csoportban alkalmaz. A képzési szempontokra összpontosítva, a csoportfolyamat kezdetén arról beszélgetnek, mit jelenthet a terapeuták számára, hogy a kliensekkel való munkában irodalmi anyagokat is felhasználnak; személyesebb megközelítésben: mit „követel” tőlem mint olvasótól a költészet? Milyen intuitív megérzéseket, felrázó felismeréseket és kérdéseket kapunk egy adott írásműtől? A tagok az ülések során kiemelik az előző alkalom szövegéből azt, ami azóta még inkább megragadta a figyelmüket, akár azért, mert valamilyen korábbi emlékükkel, tapasztalatukkal rezonált. Majd a soron következő csoporttag bemutatja, amit hozott, legyen az egy kép, egy dal vagy olvasható szöveg. Ezt követően megosztják egymással a reakcióikat, melyekkel közös teret alkotnak, benépesítve ötletekkel, képekkel, fantáziákkal, amelyeknek az irodalom élő, lüktető gyűjteménye. A csoportmunkát mindez együtt teszi produktívvá, és irányítja rá szinte észrevétlenül a résztvevők figyelmét vakfoltjaikra, nehézségeikre. A csoporttagok által a csoportra vitt szövegek listáját megtalálhatjuk a Függelékben; érdekességként emelem ki, hogy a magyar népmesék (Hungarian folk tales) is helyet kapnak közöttük.

A személyes olvasástörténet (reading history) annak a kronologikus számbavétele, hogy milyen meséket, történeteket hallgattunk kisgyermekként, aztán már kamaszként és felnőttként mit olvastunk, s jelenleg mit szeretünk a kezünkbe venni. Ezekhez többnyire érzelmileg fontos emlékek kötődnek, amelyekkel aztán megerősítésekhez lehet visszanyúlni, erőforrásokat lehet mobilizálni. Példaként egy 35 éves nőt, Virginiát említi, aki tanárként semmi örömet nem talált a munkájában, három hónapja elhagyta a partnere, így élete két fontos területén tanácstalan, kétségbeesett. A terapeuta reflexióival afelé terelgeti, hogy némi múltba való visszatekintés nélkül nem lehet megérteni a jelent, így többek között közösen felidézik azokat a tevékenységeket, amelyekben Virginia korábban feltöltődött. Bár jelenleg legfeljebb magazinokat lapozgat, meglepődve visszaemlékszik olvasmányélményeire, melyek közül Simone de Beauvoir írásai emelkednek ki. Virginia hamarosan csatlakozott egy női olvasókörhöz (reading group), és újra egyetemi tanulmányokba kezdett, figyelme a női írás (women’s writing) felé fordult.

A terapeuta személyisége a terápiában a legfőbb munkaeszköz, önreflexiói meg­aka­dá­lyoz­zák, hogy leegyszerűsítse a saját és páciensei világát fekete-fehérre, vagy-vagyra. Az irodalom tág asszociációs körével számos meglepetést tartogatva segít elkerülni a könnyű válaszok csapdáját, és új megközelítési lehetőségeket kínál fel, melyektől első hallásra talán visszahőkölünk, de a későbbiekben kiderülhet, hogy inspirálóak a mindig ugyanabból a látószögből untig ismételgetett problémáink kezelésében. Az irodalmi szövegek a valóságosnál is reálisabb, társas helyzeteket modelleznek, amelyekben elfoglalhatunk olyan szerepeket, amelyekbe helyezkednünk más úton nem lehetséges (anyós, gyermek, terapeuta, stb.).

Burns példáin keresztül bemutatja, milyen válságokba kerülhet a képzése, illetve gyakorlata elején járó családterapeuta, és érvként hozza fel, hogy milyen sokoldalú szerepe lehet az irodalmi szövegeknek a személyes és szakmai fejlődésben, az irodalmi karakterek milyen hasznos „társaságot” nyújthatnak akár a sikertelenségtől való félelmek, az önbizalomhiány okainak feltérképezésében is. A terapeuta felkészülése, tanulása folyamatos interakció elmélet és gyakorlat között, mely folyamatot az irodalmi szövegek nemcsak a tudás elmélyítésében, hanem az érzelmi tapasztalatokkal is összefonódva segítik elő, például egy fiatal terapeuta, Abigail problémái és a lehetséges megoldási stratégiák körvonalazásához Tennyson Shalott kisasszonya című versét használja fel.

Az irodalmi fókusz különleges tanulási környezetet teremt, amely nemcsak egyénileg, de a csoport működésére is serkentően hat, egy olyan csoportkultúrát teremtve, amely az érzelmek, a fantáziák, az intuíciók kifejezését támogatja, fejleszti az empátiát és a kreativitást. A csoportban kialakuló kapcsolati folyamatok változásai előrevetítik a résztvevők számára a terápiában érzékelhető változásokat. Ez a képzési filozófia a középpontba helyezi a terapeuta személyiségében azoknak a készségeknek a fejlesztését, amelyekkel a terápia művészetként értelmezhető és művelhető, a személyes tapasztalatokra és érzésekre építve.

A kreatív, vagy ahogyan a szerző több helyen nevezi, a reflektív írás (reflective writing) szintén fontos úttá válhat az önismereti fejlődésben. Az olvasás során a szöveg és az olvasó közötti interakció során alakul, formálódik a jelentés, az írás szabadságát viszont a fehér lap adja, amelyen a megszülető szöveg végtelenül sokféle lehet. Az egyén története nyilván behatárolja ezt a sokféleséget, de írás közben mégis módunk van arra, hogy a saját, megszokott belső dialógusunktól eltérő hangokat, nézőpontokat is felfedezzünk, és olyan jelentésekkel, amelyekről nem vettünk tudomást, a szöveg útján dialógust kezdhessünk.

„Ne térképekkel indulj, csak hozz létre egy teret, ahol beszélgetni lehet, és ez önmagától nyelvet és lehetőségeket teremt” – idézi Burns Peggy Penn-t, az írásaiban többek között Bahtyin elméleteit is felhasználó családterapeutát, és ez az idézet akár választ is adhat a Közel vagyunk már? kérdésre. Ott vagyunk közel a megérkezéshez, ahol együtt lehetünk úton.

Liz Burns: Literature and Therapy: a Systemic View. London: Karnac, 2009. 174 p.

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)